Theologia - Hittudományi Folyóirat 2. (1935)
Hermann Egyed: Százéves katolikus magyar bibliafordítási kísérletek
SZÁZÉVES KATOLIKUS MAGYAR BIBLIAFORDITÁSI KÍSÉRLETEK 153 haladt, úgyhogy a püspök 1833-ban már felkérhette József nádort, hogy a kiadás ajánlását fogadja el, amit a nádor meg is tett. Szepesy a következő évben azután Pozsonyban nyomdába is adta az újszövetség első kötetét és valószínűleg úgy gondolta, hogy most már akadálytalanul megajándékozhatja a magyar katolicizmust az új bibliafordítással. De nem számolt a kormánnyal. 1834 okt. 21-én Mérey titkostanácsos konfidenciális úton értesítette gr. Reviczky Ádám kancellárt, hogy Szepesy több tudós püspök kijelentése szerint minden előzetes cenzúra nélkül «önkényesen módosított» magyar szentírásfordítást ad ki, sőt már nyomatja is. Megint felvonul a már hallott argumentum : a protestánsok gúnyosan mondják : ime a katolikusok kételkednek kinyilatkoztatásuk értelme felett és újítani akarnak. A kancellár erre rögtön írt Wirkner udvari titkárnak, hogy feltűnés nélkül nézzen utána a dolognak. Ugyancsak leiratot intézett Haulik c. püspök, udvari tanácsoshoz is, hogy ő nem tudja ezt elhinni a jámbor és mindenfelé dicsért püspökről, mégis a feljelentés figyelmet érdemel. Ezért Haulik is nézzen utána a dolognak «sub strictissimo secreto» és ha «praeter spem» mégis igaz lenne, tegyen róla részletes jelentést. Ugyanekkor Méreytől is további konkrétumokat kért.1 Haulik, aki a nemzeti zsinaton aktuárius volt, azonnal felelt, hogy eddig csak hírből hallott a dologról. Annakidején Káldiról a nemzeti zsinat csak azt határozta, hogy liturgikus használatra maradjon meg, mert a nép megszokta és nagy zavart okozna, ha új fordítást kapna. A zsinat ezzel a határozattal a törvényes úton létrejött, magán- használatra szánt fordításokat nem tiltotta el. A Tridentinum sem tiltja el a fordításokat és nemrég adott ki horvát nyelvűt Chevapovich ferences provinciális, tótot pedig Palkovics György éppen Rudnay prímás engedélyével. Szepesy tehát nem érdemel rendreutasítást, hanem ellenkezőleg dicséretet, hiszen ő a legtanultabb püspökök egyike, a fordításra pedig égetően szükség van. Hogy a fordítás jó-e vagy sem, azt ő most nem tudja megítélni, de Szepesynél megfelelőbb ember tudás és jellem tekintetében alig akad erre a munkára. Legokosabb volna tehát az ügyet elaltatni, hacsak nem kétségtelenül biztos, hogy a fordítás rossz. Akkor a kalocsai érsek elnökletével püspöki és szakértői bizottság vizsgálatának kell alávetni.1 2 A kancellárt Haulik jelentése megnyugtathatta volna, de nem lett volna bürokrata, ha valóban megnyugszik. Hiszen Szepesy egy nagy «hibát» követett el : nem cenzuráztatta a fordítást. Ezért nov. 10-én körülményes magyarázkodással levelet írt Szepesynek, amelyben elmondja a tudomására jutott dolgot, amelyben nem hisz, de nehogy 1 Orsz. Levélt., Canc., Praesid., 1709—1834. 2 U. ott, 1756—1834.
