Theologia - Hittudományi Folyóirat 2. (1935)
Hermann Egyed: Százéves katolikus magyar bibliafordítási kísérletek
152 HERMANN EGYED pontjáról egy egész könyvet dolgozott ki, ami annyira igénybe vette, hogy idegbeteg lett.1 A valóságban Szepesy távolmaradásának mélyebb okai voltak. Ő ugyanis szintén tartott egyházmegyei zsinatot. A prímás intenciója szerint ezeknek az előkészítő zsinatoknak csak informatív jellegük lehetett és a nemzeti zsinat volt hivatva arra, hogy az egyházmegyék propozíciói alapján az egész magyar egyháznak törvényeket hozzon. Szepesy nem így tett, hanem részletes törvénytárat szerkesztetett zsinatával az erdélyi egyházmegyének, még a nemzeti zsinat előtt kinyomatta és kötelezőleg előírta. Ezzel kivonta egyházmegyéjét a nemzeti zsinat jurisdictiója alól. Ez volt az a könyv, amelyet a névtelen krónikás emleget s amely Szepesyt nemcsak a prímással hozta ellentétbe, hanem Rómával is, mert telve volt a Szentszék által kifogásolt jozefinista tételekkel s amelyet Szepesynek hosszas és kényes tárgyalások után 1826-ban vissza is kellett vonnia.1 2 Püspöki tekintélyének megmentésére azután Ferenc király a Szentszékkel egyetértőleg 1827-ben áthelyezte a pécsi püspöki székre.3 Amit a nemzeti zsinat nem óhajtott megcsinálni, azt Szepesy 12 évvel a zsinat után megcsinálta egymaga : kiadta a teljes Szentírás új fordítását. Ameddig Rudnay élt, addig nem fogott a dologhoz. De miután Rudnay 1831-ben meghalt anélkül, hogy a zsinat határozatához képest Káldit újra kiadta volna és a prímási székre ismét évekre húzódó sedisvacantia köszöntött, Szepesy erélyes elhatározással állt neki a munkának. A fordítás története részben azért is érdekes, mert betekintést enged az akkori jozefinista szellemű kormányzat módszereibe, amely még az olyan kedvelt embereknek, mint amilyen Szepesy volt, se akarta megengedni még a legkisebb «extratour»-t sem. Szepesy, amint az újszövetség első kötetének előszavában elmondja, hogy gyorsan menjen a munka, «több segédeket megkértem, de kinek-kinek írását magam minden lehetséges vigyázattal olvasom és ahol szükséges, igazítom». Azon «érdemes Papurak» nevei is fel vannak sorolva az egyes kötetek végén, akik a fordításban résztvettek : Aigl Pál, Farkas József, Kelemen József pécsi kanonokok, Jónás József, Ranolder János, Virágh Mihály, Vörös Mihály pécsi teológiai tanárok, Peitler Antal püspöki titkár, Hőbe Károly püspöki levéltáros, Végh István esztergomi pap és Pótyó Ferenc kapnikbányai főesperes-plébános Erdélyből. Szepesy a fordítást praktikus érzékkel az újszövetségen kezdte, hiszen erre tényleg sokkal gyakrabban van szükség. A munka serényen 1 Nachrichten und Betrachtungen über die ungarische Nationalsynode vom Jahre 1822, Sulzbach, 1824. 17. 1. 2 Meszlényi, i. h., 255., 271. köv. 11. 3 U. ott, 275. 1.
