Theologia - Hittudományi Folyóirat 2. (1935)
Hermann Egyed: Százéves katolikus magyar bibliafordítási kísérletek
SZÁZÉVES KATOLIKUS MAGYAR BIBLIAFORDITÁSI KÍSÉRLETEK 151 János űtján még ekkor is fordítási részeket küldött a prímásnak. Horváth valószínűleg mindent meg is kísérelt, hogy fegyvertársa ezt a megbízatást megkapja, azonban a zsinati határozat mindennek útját vágta. De volt még egy másik ok is, amelynek burkoltan maga Horváth is kifejezést adott, mikor a még ugyanezen év dec. 15-én elhúnyt költőről folyóiratában, az «Egyházi Értekezések és Tudósításokéban megemlékezett : «Valamint a bibliai segédnyelvekben jártasságot mutatott, úgy egy-két különösséget kivévén mind a’ tiszta magyarságban, mind a’ szép prózában, azaz értelmes és érzékenyítő írásban valóságos Mester volt, s’ ugyanazért tőlle, ha a kora halál munkás életének véget nem vetett volna, kiváltképpen pedig ha fordításmódgyának elfogadását fontos okok nem ellenzették volna, a’ Szentírásnak helyes és szép fordítását remélyhettük». Helyesen gyanítja Badics, hogy ezek a fontos okok abban keresendők, hogy Verseghy valószínűleg nem adta volna a Vulgata szövegének pontos fordítását.1 De a baj nemcsak ott volt, hogy nem «betű szerint» fordított, hanem hogy egyes részeket egészen szabadon átdolgozott. így pl. éppen zsoltárfordításai, amelyekre, mint láttuk, különösen büszke volt, nemcsak nem szoros fordítások, hanem görög versformákba öntött parafrázisok.1 2 Igaz, hogy a katolikus egyházban a zsoltár nem oly fontos része az istentiszteletnek, mint a protestánsoknál, a zsoltároskönyv nem «liturgikus» könyv. Mindazonáltal extraliturgikus és magánájtatosságokban is előfordulhatnak zsoltáros szövegek. Továbbá a szentírásfordítás a népnek volt és van szánva magánolvasásra is. Ennélfogva, ha a zsinati atyák aggodalma, hogy az új fordítás az egyszerű népet megzavarja és esetleg protestánsok gúnyolódására ad alkalmat, egyáltalán jogos volt, akkor ezt az ősi, megszokott Káldi-szövegtől teljes eltérést jelentő verses zsoltárfordításra nézve kell elismernünk, bármily sikerült is lett volna költői teljesítmény szempontjából Verseghy fordítása. * * * A nemzeti zsinaton csak tizenegy megyéspüspök vett részt, mert a püspöki székek egy része üresedésben volt, egyes püspököket pedig betegség vagy aggkori gyengeség tartott vissza a megjelenéstől. A távolmaradtak azonban mind képviselőt küldtek. A közvéleménynek legjobban Rudnay erdélyi utódának, br. Sze- pesy Ignác püspöknek elmaradása tűnhetett fel. A zsinaton Döme Károly kanonok képviselte. A zsinat egykorú névtelen krónikása szerint Szepesy azért nem jelenhetett meg személyesen, mert a zsinat nyolc 1 Badics, i. h., 70. köv. 1. 2 V. ö. Rónay György : Katolikus verses zsoltárfordítások a XIX. században, Kecskemét, 1934. 3. köv. 11.
