Theologia - Hittudományi Folyóirat 2. (1935)
Hermann Egyed: Százéves katolikus magyar bibliafordítási kísérletek
148 HERMANN EGYED De a négyből pl. a keszthelyiek is azt proponálták, hogy az új fordítás maradjon jobb időkre, a sürgősségre való tekintettel most Káldi javított kiadását kellene megismételni. A javítás csak az avult kifejezések elhagyására és a helyesírás átkorrigálására szorítkozzék. A legtöbb kerület azonban jegyzetes kiadást kívánt. Akadt olyan, amelyik minden könyv elé a szerző rövid életrajzát és a könyv tartalmát kívánta. Az eddigi egykötetes kiadással sem volt megelégedve több kerület : nyolcad- vagy negyedív nagyságú alakot proponáltak több kötetre szétosztva. A cseszneki kerület az öreg olvasókra még abban is figyelemmel volt, hogy öregbetűs nyomtatást sürgetett. Mintáknak Brentano, Schnappinger, Schwarzl és Sailer kiadásait ajánlják. A nyelvújítás őket is aggodalommal töltötte el. Hangsúlyozzák, hogy még meg nem honosodott szavakkal (verbis civitate nondum donatis) élni nem szabad, nehogy — a devecseri kerület szerint — «in tanto novitatum pruritu ipsum Verbum Dei in reformationis suspicionem veniat». Ezért a nagykanizsaiak egyenesen tiltakoznak ellene, «ne recentiores grammatici patrii novisandi cupiditate abducti accedant, hacque ratione novam editionem moderna magis obscuram reddant, verbo : vigilandum, ut sensus et ordo antiquus remaneat». A keszthelyiek pedig, akiknek protocolluma különben is egyike a legrészletesebbeknek, nyilatkoznak is, hogy kikre kell az okvetlenül szükséges és példákkal illusztrált javításokat bízni. Ezek Tumpacher József, a pesti egyetem egyik biblikus tanára,1 Döme Károly pozsonyi kanonok, Fejér György, Pázmándi Horváth Endre téti plébános és Mayer József Székesfehérvári plébános, a kiváló szónok. Segítségükre lehetnének Virág Benedek és Verseghy Ferenc. Az esperesi jegyzőkönyvekből készített közös projectumot1 2 Hor- nyik vikárius okt. 13-án már elküldte a prímásnak. Ez a kerületek többségének véleményét tükrözte vissza, sőt azt kívánta, hogy a javított kifejezésekhez jegyzetben mindig oda kell tenni a régi Káldi-féle alakot, nehogy a nép megzavarodjék és a protestánsok ne mondhassák, hogy a katolikusok megváltoztatták a Szentírást. «Omni grammaticorum metu et sollicitudine insuperhabita» kell eljárni. Egyenesen Horváth János kanonok, a későbbi fehérvári püspök kezét kell abban látnunk, hogy a közös projectum kiegészítője kifejezetten Verseghy bibliafordítási elveit kívánja zsinórmértékül, amelyeket egy értekezésben fektetett le. Belekerült a projectumba a jegyzetek, rövid bevezetések, kényelmesebb alak (4°) követelése is. Amint a veszprémi esperesi kerületek állásfoglalása nem volt 1 Tumpacher racionalista biblikus volt. A zsinat 3. pontja éppen a közte és Alber piarista egyet, tanár közt folyó vitát is meg akarta szüntetni. Tumpacher azonban a zsinat eló'tt meghalt. 2 Projectum Dioecesis Wesprimiensis ad puncta Synodi nationalis de- promta, Ao 1821. die 26. Sept. A veszprémi püspöki levéltárban.
