Theologia - Hittudományi Folyóirat 2. (1935)
Szabó Vendel: A gyónás érvényessége az orthodox egyházban
A GYÓNÁS ÉRVÉNYESSÉGE AZ ORTHODOX EGYHÁZBAN 121 a bizánci egyetemes pátriárka hajdani dicsősége és a háború után újabb politikai egységek megalakításával tovább atomizálódik az orthodoxia egyre jobban szertehulló egysége.1 A pravoszláv eszmék talajából nőtt ki a «minden oroszok cárja» elv mintájára az ú. n. philetismus is, amely szerint az orthodox nemzeti egyházak egyházi joghatósága nincs a nemzeti politikai határok közé szorítva, hanem kiterjed mindazokra, akik származás szerint ugyanazon nemzetiségi törzshöz — race — tartoznak, ámbár más állam területén laknak. Ezzel elkeseredett harc indult meg, ami teljessé tette az orthodox egyházfogalom összekuszálódását.1 2 Világosan kitűnt, hogy a nemzeti egyház eszméje és ténye nemcsak kirívó ellentéte a katholikumnak, hanem egyszersmind elvi megtagadása is az egyház természetfeletti céljának, mert a politika eszközévé válik. Az elmondottak nyomán igazoltnak látjuk azon megállapításunkat, hogy az orthodox egyházakat mint vallási társaságokat akár a maguk összeségében, akár nemzeti tagoltságukban nem tekinthetjük a krisztusi egyház tagjainak vagy részeinek. A katholikus álláspontot fejezi ki a vatikáni zsinat tárgyalás alá már nem került schemájának kánonba foglalt előterjesztése : «Si quis dixerit veram Ecclesiam non esse unum in se corpus, sed ex variis dissitisque Christiani nominis societatibus constare, per easque diffusam esse, aut societates alias ab huius corporis communione sejunctas, vel a plena professionis fidei unitate dissentientes membra esse aut partes Ecclesiae Jesu Christi, anathema sit».3 4 Amit az újabb idők egyik kiváló orosz konvertitája, V. Soloviev, fájdalommal állapít meg az orosz orthodox egyházról, teljes joggal alkalmazható az egész orthodoxiára : « Az a hivatalos intézmény, amelyet a mi egyházi kormányzatunk és a theologiai iskola képvisel és amely minden áron fenntartja partikuláris és kizárólagos jellegét, kétségtelenül nem élő tagja a Krisztus által alapított univerzális egyháznak... Az az egyház, amely része az államnak, ezen világ királyságának, lemondott az ő küldetéséről és kénytelen a világ összes királyságainak sorsában osztozni. Nincs semmi létjogosultsága, önmagát ítéli végelgyengülésre és halálra ... Olyan intézmény, amelyet elhagyott az igazság Lelke, nem lehet Isten igaz egyháza».* II. Más helyzettel és új kérdésekkel kerülünk szembe, ha az orthodoxiát nem az ő hierarchikus vallási megszervezettségében, hanem híveinek belső vallási adottságában szemléljük. A katholikus egyház az orthodox egyházakat mint vallási társaságokat minden kétségen felül heretikusoknak és skizmatikusoknak nyilvánítja azáltal, hogy a katholikus egységbe visszatérni akaró tag» 1 Az adatokat lásd Jugie : i. m. IV. 220—240. 2 Jugie i. m. IV. 245—249. 3 Schema Cone. Vatic, de Ecclesia, cap. V. can. 4. ef. Collectio Lac. tom. VII. prop. 37. 577. — V. Ö. Syllabus prop. 37. 4 L’idée russe, p. 22.
