Theologia - Hittudományi Folyóirat 2. (1935)
Aistleitner József: Rasz Samra
RASZ SAMRA. A világháborút követő évek folyamán főleg a győztes vezető hatalmak lázas sietséggel láttak neki annak, hogy az oszmán birodalom testéről leválasztott, saját felügyeletük alá került területeket archeológiái szempontból kiaknázzák. Franciaország a mandátuma alatt álló Szíriában, Anglia Palesztinában és Irakban — a régi babiloni-asszír területen — indítottak meg egyszerre több helyen is nagy költséggel ásatásokat. Az Egyesült-Államok szintén jelentékeny részt vettek ki az itteni felderítő munkából. A legyőzött németek, bár kisebb tőkeerővel, de nem megvetendő eredménnyel folytattak a szíriai Teli Halaf, a délbabiloni Uruk és a palesztinai Hebron területén ásatásokat. Valamennyi ilyen irányú vállalkozás között azonban talán a legnagyobb méretű és az ókori népek vallástörténelme szempontjából mindenesetre a legfontosabbak azok az ásatások, amelyeket a párizsi Académie des Inscriptions et Belles-Lettres a Rasz Samrán és környékén folytat 1929 óta, tehát immár öt éven át körülbelül 200 munkás együttes alkalmazásával.1 Ha Ciprus szigetének kelet felé mutató ujját képzeletben a szíriai partvidék felé meghosszabbítjuk, itt egy kisebb, kerekded, kikötésre alkalmas öbölre akadunk, amelyet a környék arab lakói a fehérszínű sziklák miatt Minet-el-Beidá-nak, azaz «fehér kikötő»-nek neveztek el. Tőle befelé néhány százméternyire, egy kb. 600 m hosszú, 10—20 m magas, jórészt emberi kéz munkájából származó trapézalakú teli (romhalmaz) emelkedik, amelynek Rasz-es-Samra, vagyis «köményfok» a neve. — 1928 tavaszán egy földmíves a minet-el-beidai öböl mellett munka közben egy kőlap eltávolítása után kisebb földalatti folyosóra akadt, amelynek végén boltozott sírkamra volt. A leletre felhívták Ch. Virolleaudnak, a beiruti régészeti osztály igazgatójának a figyelmét. Virolleaud a lelőhely vizsgálata közben oly ciprusi és mikénei stílusú cserépedényeket talált, amelyek a párizsi Louvre egyik archeológusának, René Dussaudnak, megállapítása szerint a Kr. e. 12-ik vagy 13-ik századból származnak. A következő év tavaszán a párizsi Académie des Inscriptions Dussaud javaslatára, F. A. Schaeffer és G. Chenet vezetése alatt, katonai 1 Az ásatások lefolyásáról Schaeffer a Syria c. folyóirat hasábjain számol be: X. (1929) 285—297; XII. (1931) 1—14; XIII. (1932) 1—27; XIV. (1933) 93—127; XV. (1934) 105—131. Theologia. 7
