Theologia - Hittudományi Folyóirat 2. (1935)
Aistleitner József: Rasz Samra
98 AISTLEITNER JÓZSEF fedezet mellett működő jól felszerelt expedíciót küldött ki. Az ásatásokat a Minet-el-Beida környékén kezdették meg. Csakhamar meg lehetett állapítani, hogy itt a Kr. e. 2-ik évezredben egy nagy nekropolisz helyezkedett el. A mikénei építésre emlékeztető nagyobb sírboltokból és a közönséges sírokból is tömérdek számú mikénei és ciprusi ízlésű agyagedényen kívül sok egyéb, részint mikénei, részint egyiptomi stílusú apró lelet került elő, amelyeknek részletes ismertetésébe itt nem bocsátkozhatunk. De nem mellőzhetjük annak megemlítését, hogy már az első minet-el-beidai ásatások alkalmával is sajátságos kőbevésett csatornából és felül tölcsérrel ellátott üregből álló, a sírokkal kapcsolatos berendezéseket találtak, amelyek víznek vagy más folyadéknak lecsorgatását tették lehetővé. A Minet-el-Beida környékén a következő évek (1930—1932) folyamán folytatott ásatások a hat nagy sírkamara szomszédságában nagykiterjedésű épületeket állapítottak meg, amelyek csupa apró, befalazott cellából állottak. A velük kapcsolatban álló oltárok, a tömérdek itt talált edény — pl. csupán az egyik épületből ezernél több edény került elő — a nagyszámú lecsorgató berendezkedés és a felhalmozott, többnyire mikénei és ciprusi istenszobrocskák és felszerelési tárgyak azt mutatják, hogy ide nem bennszülöttek, hanem egy idegen lakosságú, ciprusi vagy égéi gyarmatnak lakói temetkeztek ; a halottakat itt — úgy látszik — rendszeresen étellel és itallal látták el, és legalább egy részük, talán a boltozott sírkamarákban pihenő halottak, vallásos kultuszban is részesültek. A leletek a Kr. e. 15—13. századból származnak. Mivel itt a későbbi időből nem maradt semmiféle lelet, arra lehet következ- keztetni, hogy a nekropoliszt a későbbi időben már egyáltalában nem használták. Ugyanaz az expedíció már 1929-ben a Rasz Samrdn is nekifogott az ásatásoknak, mégpedig a tenger felé néző é.-ny. magaslaton. A pont megválasztása szerencsés volt, mivel csakhamar egy nagyobb épületnek falaira bukkantak. Az itt talált egyiptomi feliratokból, pl. a dapunai (Dpn) Szét istenség ábrázolásával ellátott sztélétöredék feliratából s a talált edényeknek a minet-el-beidai edényekhez való hasonlóságából arra lehetett következtetni, hogy a feltárt részek a 13. század körüli időből származnak. Az épülettől keletfelé kisebb szobákra bukkantak, amelyek láthatólag raktárak gyanánt szolgáltak. Ezek egyikében került elő az 1929-es ásatások legfontosabb eredménye, kb. húsz ékiratos tábla, amelyeknek csak kisebb részén szerepelt az ismert akkád ékírás, nagyobb része azonban egy eddigelé teljesen ismeretlen ékírással íródott. Egy közeli kamarában nagyobb számban bronzfegyvert és szerszámot találtak ; ezek között öt, olyan csővel ellátott csákány, illetve kapa is volt, amelyeken ugyanolyan ismeretlen írással írt ékiratok szerepeltek. 1930-tól kezdődőleg az ásatások két irányban folytak: egyrészt az
