Theologia - Hittudományi Folyóirat 1. (1934)
Artner Edgár: A római katakombakutatás mai állása
92 PATAKY ARNOLD bővített kiadásban látott napvilágot. Az irodalomtörténeti bevezetés terjedelmesen ismerteti a zsidó apokaliptikát, és a szentatyák korától kezdve napjainkig megadja az Apokalipszis magyarázatának történetét. Allo kommentárja szerencsésen egyesíti a diadalmas és a világvégi (eschatologikus) magyarázatot, és mindenütt kidomborítja azt az igazságot, hogy az egyház, bár útja a világtörténelem folyamán nem ragyogó diadalút, hanem állandó küzdelem, az Isten gondviselő vezetése alatt mégis diadalmasan halad előre a tökéletes megdicsőülés felé. A pecsétek felnyitása (6, 1—8, 6.) az Isten terveit tárja fel, a trombiták látomása (8, 7—11, 19.) pedig az Isten terveinek megvalósulását mutatja be a világtörténelem folyamán. Az Isten országának főellensége a keresztényüldöző római birodalom, mint az összes istenellenes hatalmak előképe. Vaganay Léon: L’Évangile de Pierre. Paris (Gabalda), 1930. — XXIII és 357 1. — Vaganay kiadta az apokrif Péter-evangélium töredékeit, és a szöveget terjedelmes irodalomtörténeti bevezetéssel és bő jegyzetekkel látta el. A következőkben egy-két olyan racionalista irányú munkát ismertetünk, melyek Jézus személyével és a kereszténység eredetével foglalkoznak. Ch. Guignebert: Questions évangéliques. Jésus. (Paris, 1933.) — A szerző a kereszténység történetének tanára a párisi Sorbonne-on. Sajna, teljesen a szélsőséges «formgeschichtliche Methode» híve. Nézete szerint az őskereszténység az ember Jézust istenné tette («mythisation» — ez a szerző kifejezése). Ennek a folyamatnak egyes lépései a következők voltak : a zsidóságtól átvette a messiási eszmét, a hellenizmustól a Soter (megváltó) fogalmát. A szinoptikus evangéliumok még az első fokozatnál tartanak, Pál apostol már a másodiknál ; Pál már isteníti Jézust. — Guignebert szerint a keresztény tradíció már az apostoli korban gyökeres átformálást szenvedett : valami kényszer az apostolok leikéből las- sankint kitörölte Jézus életének történeti valóságát, és Jézusról való emlékeiket a messzianizmus követelményei szerint alakította át, bár az apostolok eleinte még egy ideig küzdöttek ama szükségesség ellen, mely őket a tények elfelejtésére késztette (? !), és egy ideig még nem vesztettek el minden érintkezést a múltnak igazságaival. Guignebert szerint az apostolok semmit sem írtak, tanítványaiknak a hite azonban nem ismert semmiféle akadályt sem ; ezek a történelmi Jézus helyébe az ireális Krisztust állították. Ennek a Krisztusról szóló tannak elemei : a messzianizmus, a legendák, a misztérium, — vallások — egyes szír és ázsiai tanok egy szenvedő istenről, ki meghal és feltámad, — a zsidó szellem, mely csodákat kívánt — Pál apostolnak állítólagos kinyilatkoztatásai. A szinopatikus evangéliumok jóval későbbiek Pálnál : Lukács evangéliuma 100—110 körül keletkezett. «Jesus Nazarenus» az első hívek számára isteni név, olyasféle, mint «Jáhve küldötte», vagy «az Isten Szentje» ; az evangélisták azonban ebből azt a legendát csinálták, hogy Jézus Názáretből való (? !). A tradíció megváltozásának oka a hit volt, mely maga alkotta meg magának a hit tárgyát.
