Theologia - Hittudományi Folyóirat 1. (1934)
Schütz Antal: A hittudomány jelen fázisa és föladatai (I.)
6 SCHÜTZ ANTAL Istenről szóló tudomány ; ha mást is tárgyal, azt csak Istenhez való vonatkozása miatt és szellemében teszi, sub ratione Dei (I, 1). Ez a szempont (obiectum formale quod) a nagy teológusok műveibe valami sajátos klasszikus egyenességet, áttekinthetőséget, «lim- pidezza»-t visz bele, mely megéreztet valamit a «Deus tranquillus omnia tranquillat» fölszabadító erejéből és áldásaiból ; ez adja nekik azt a nagyvonalúságot és stílustisztaságot, melyet a gótika hatalmas dómjaiban és azután a reneszánsz építés nagy alkotásaiban bámulunk meg. c) A metodikai szempont («ens divinum revelabile») és a formai tárgy («omnia sub ratione Dei») mint régen az angol király flottájának kötélzetét a vörös fonál, átjárja és egybeköti a nagy korszakok hittudományos munkásságának minden részletét, minden kérdés-föltevését, kutatását és megoldását, és így belülről, immanens stílusbiztonsággal szintézis felé igazít minden hittudományos munkálatot. De ez a szintézis annak rendje és módja szerint is keres érvényesülést nagy összefoglaló művekben, melyeknek causa exemplarisa a 13. század nagy Summa-i, az a teológiai műfaj, melyet sem az előző, sem a következő századok nem műveltek. 3. A virágzásnak legsajátosabb jellege a «virulentia», a szellemi erőknek az az üdesége, alkotó kedve és ereje, fogyhatat- lansága és termékenysége, mely minden kívülről jövő elemet asszimilál s öntörvénye szerint iktat be és épít tovább, és minden benne szunnyadó életlehetőséget nagykorúságra érlel. Elég a virágzó korok műhelyeiben bárhol csak félig is megnyitni egy-egy ajtót, mindenünnen megcsap az a tavaszi fuvalom, mely új életet fakaszt a múltnak tövén, mely a tegnapra támaszkodva a holnap felé fordítja arcát, reményét és felelősségeit. Szinte a földből sarjadnak folyton új gondolatok, új szempontok és megoldások ; s ami indítás vagy fölhívás jön belülről, ami kihívás jön kívülről, itt mindjárt és mindig emberére akad. Ennek a szellemi fakadásnak megfelel a külső megjelenés : a nagy hittudósok a maguk nemében többnyire jó írók is ; előadásuk, gondolatfejtésük belső ritmusa, nyelvük a tőrőlmetszettség lehelletét árasztja ; megérezni rajta, hogy az élet teremtő mélységeiből jön és életre szól. Hogy miről van itt szó, az nyomban szembetűnik, ha egy Atanáznak, Ambrusnak, Alexandriai Sz. Cirilnek csak egy lapját összevetjük pl. Beda Venerabilissel, Sevillai Izidorral, vagy Szent Tamásnak egy artikulusát pl. Biellel vagy Okkámmal.
