Theologia - Hittudományi Folyóirat 1. (1934)
Artner Edgár: A római katakombakutatás mai állása
86 PATAKY ARNOLD aki oly sokszor akarta összegyűjteni Jeruzsálem fiait az Isten országába. Ebben látom Huber Lipót könyvének legnagyobb értékét. A szerző a bámulatos szorgalommal összehordott anyagot igen világosan rendezte, alaposan feldolgozta, és könnyed, élvezhető nyelven adta elő. Hangja mindenütt nemes és választékos, még a legkényesebb kérdések tárgyalásában is szigorúan objektív marad. Lagrange M. J. : «Le Messianisme chez les Juifs» című hatalmas műve, mely még 1909-ben látott napvilágot, teljesen elfogyott ; ennek pótlására jelentette meg a szerző 1931-ben, Párisban «Le Judaïsme avant Jésus-Christ» cimű könyvét. (XXVII és 624 lap.) Benne Lagrange tökéletes rajzát adja a judaizmus történelmi kialakulásának IV. Antiochus Epifánes és a Makkabeusok korától Kr. u. 40-ig, leírja a hellenizmus hatását az sidó vallásra, szól a zsidó apokaliptikáról és a többi egykorú ószövetségi apokrif könyvekről, a zsidó szektákról, a kánon kialakulásáról, a zsinagógákról, az iskolai élet kezdetéről, majd kifejti a Krisztus előtti zsidóságnak az egy Istenről, a jövő életről, a messiási eszméről vallott hitét, foglalkozik a zsidó «misztiká»-nak egyes jellegzetes tételeivel, és tárgyalja a Krisztus előtti zsidóság irodalmát. Végül megállapítja, hogy a kereszténység az ószövetségi kinyilatkoztatott vallásból eredt, de nem a judaizmusból. A kereszténység nem eredhetett az egyiptomi judaizmusból, mellyel nincsen semmiféle történelmi kapcsolata, de nem is eredt a palesztinai judaizmusból sem, mert Alapítója és tanítványai szöges ellentétben álltak a judaizmust képviselő farizeusokkal. A keresztény szentírásmagyarázat teljesen ellentmond a palesztinai írástudók bibliamagyarázatának. A Jézus Krisztusban, az Isten Fiában való hit nem eredhetett a zsidóságból, sőt magából az ószövetségi szentírásból sem puszta szentírásmagyarázat alapján. Még az összes messiási jövendölésekből sem alkothatnók meg Jézus Krisztus teljes egyéniségét. A kereszténység az ószövetségi kinyilatkoztatott vallásból csak új, természetfölötti kinyilatkoztatás alapján születhetett meg. Lagrange egy másik munkája 1932-ben jelent meg. A könyvnek helyes címe : «A propos des Mémoires de Monsieur Loisy», bár a kiadó ezt a címet adta neki : «M. Loisy et le modernisme». (Les Éditions du Cerf, Juvisy, Seine-et-Oise. 250 lap.) — Az egész munka felelet Loisynak 1930—1931-ben megjelent, három hatalmas kötetből álló «Mémoires»-jaira, melyekben Loisy nem egyszer méltatlanul megtámadta Lagrange-t. A megtámadott ellenfél igen nemes hangon védekezik, minden sorából kiérezni az őszinte fájdalmat Loisy gyászos bukása miatt. Lagrange munkájának első része nagyszerűen, szinte naplószerű rendben előadja Loisy lelki átalakulását teológiai tanulmányainak idejétől 1927-ig, amikor hetvenéves jubileumát tartotta. Ebből a leírásból láthatjuk, hogy Loisy, még mielőtt külsőleg is elszakadt volna az egyháztól, lelkében már régen szakított a katolikus hittel. A könyv második része Loisy modernista tanait foglalja össze az Istenről és a lélek halhatatlanságáról, továbbá Jézus Krisztus személyéről, és ezeket igen alaposan cáfolja.
