Theologia - Hittudományi Folyóirat 1. (1934)
Artner Edgár: A római katakombakutatás mai állása
74 IVÁNYI JÁNOS a III. könyv: De textu A. Vaccaritól, végül a IV. könyv első része: Historia exegeseos ugyancsak Vaccaritól, a második rész pedig, a Herme- neutica A. Fernandeztől. A jelen kiadás bizonyos változást mutat fel az előbbi kiadásokkal szemben. Egyes részeket összevontak a szerzők, másutt megváltoztatták az eredeti sorrendet, itt-ott (pl. a szentírás- magyarázás és a fordítások történetében) ki is bővítették az anyagot. Mint a cím is mutatja, a könyvet hittudományi hallgatóknak szánták a szerzők. És ennek a célnak kitűnően meg is felel. A rövidre fogott előadást példák élénkítik, az anyag beosztása világos és könnyen áttekinthető. A források pontos megjelölése és az összeválogatott irodalom elmélyülésre készteti az olvasót. Nem kevésbbé ajánlható I. Balestri, szent ágostonrendi szerzetes általános bevezető műve, melynek címe : Biblicae introductionis generalis elementa. (Romae, 1932.) — A bevezetés röviden összefoglalja az Egyháznak a Szentírásra vonatkozó tanítását és közli a pápai bibliai bizottság döntéseit. A könyv I. része szól az ó- és az újszövetségi Szentírás szövegéről, ennek tanúiról, történetéről és fordításairól. A II. rész a Bibliát keletkezésében nézi és elmondja az egyes könyvek elfogadásának történetét (ó- és újszövetségi kánon). Valamely könyv kánonici- tásához kettő kell: 1. sugal mazás ; 2. a könyv sugalmazott voltának hivatalos elismerése a csalatkozhatatlan Egyház tanítói hivatala által (282. o.). A zsidóknál ilyen nem volt. Ennek kell betudni, hogy annyira változtak náluk a nézetek egy-egy szent könyv elfogadása körül. Helyesen állapítja meg a szerző, hogy az alexandriai kánon is tulajdonképpen azáltal nyerte nagy értékét és tekintélyét, hogy a krisztusi Egyház elfogadta és a trienti zsinat szentesítette (288. o.). A III. rész a sugalmazást tárgyalja. A sugalmazás természetfeletti isteni ajándék, mely az Isten szavának közlőjévé teszi az embert, charisma, melyet nem szabad összetéveszteni a kinyilatkoztatással. A sugalmazást közelebbről magyarázó rendszerek főkép két alapvető felfogás körül csoportosulnak. Az egyiket az újabb hittudósok közül Franzelin, a másikat Lagrange képviseli. Franzelin éles különbséget tesz a Szentírásban a ratio formalis és a ratio materialis között. Az előbbi az eszmék foglalatja ; ez sugalmazás által az Istentől jő. A másik az a külső mez (nyelvezet, szavak), melybe az eszme öltözik. Ez nincs szükségképpen alávetve a sugalmazás erejének. Franzelin szerint az mondható valamely könyv szerzőjének «qui efficit, ut saltem id, quod est formale libri, a se mente conceptum consignetur litteris)). (De divina traditione et scriptura, p. 319.) Lagrange tomista alapon vizsgálja a sugalmazás mibenlétét. Ő nem tesz különbséget az alaki és az anyagi elem között. Szerinte az egész Szentírás a maga teljességében, anyagi és anyagi részével, eszméivel és szavaival együtt az Isten és az ember közös műve. Az Isten mint főok (causa principalis) az embert mint eszközt (causa instrumentális) indítja, mozgatja minden általános emberi (értelem, akarat) és egyéni képességeivel és sajátosságaival (temperamentum, stílus) együtt. A szavak is a sugalmazás ereje alatt állanak. Nem kell külön kategóriát felállítani az «obiter dicta» számára. A sugalmazás azonban
