Theologia - Hittudományi Folyóirat 1. (1934)
Artner Edgár: A római katakombakutatás mai állása
ÓSZÖVETSÉGI SZENTÍRÁSTUDOMÁNY 75 mégsem uniformizál, mert a szent szerző egyénisége és sajátos stílusa nemcsak hogy megmarad, hanem a sugalmazás hatása alatt még intenzívebbé válik. Franzelin oldalán áll Balestri szerint Comely, Schmidt, Schiffini, Pesch, Méchineau stb., Lagrange felfogásának híve Mazella, Hurterstb. Bölcseleti, lélektani, logikai és exegetikai szempontok késztetik Balestrit is, hogy ez utóbbi mellé szegődjék (413. o.), amellett azonban bölcs nyugalomra int a kérdés megítélésében, mert a sugalmazás mibenléte : mec ab Ecclesia definita est, nec hactenus ad ultimos apices perducta dici potest» (405. o.). A IV. részben egyházi irányelveken alapuló Hermeneuticát ad a szerző. Tagadólag állástfoglal abban a sokat vitatott kérdésben, vájjon szent Ágoston a Szentírás szövegének több szószerint való értelmét (sensus literalisát) tanította-e. «Quaestionibus geologicis, palaeontologicis, archaeologicis, astronomicis, physicis divina Scriptura extranea est», ha határsértést nem követünk el sem az egyik, sem a másik oldalon, minden összeütközés elkerülhető lesz. Értékessé és nagyon használhatóvá teszi a könyvet a szerző lelkiismeretessége a szakirodalom összeválogatásában, kitűnő pedagógiai érzéke az anyag feldolgozásában és elrendezésében és élvezetes előadása. A mai főiskolai tanítási rendszerben, melyben — mint azt már említettük — a szorosan vett introductio viszi a főszerepet, különösképen szükségessé vált olyan modern munka, amely összefüggő áttekintést ad az egész ószövetségi történet fölött. Katolikus részről itt meg kell említenem Fr. Feldmann, bonni professzor művét : Geschichte der Offenbarung des Alten Testaments bis zum Babylonischen Exil. (Bonn, 1930.® Hanstein. 9.60 M.), mely 1910 óta immáron harmadik kiadását érte meg. Benne rövidrefogott előadásban a kitűnő szerző megrajzolja az üdvösség történetét a világ teremtésétől egészen a babiloni fogságig. Nemcsak a szerepet vivő bibliai személyeket és a kiemelkedő eseményeket vonultatja fel szemünk előtt gondos kidolgozásban, hanem mesteri kézzel tudja megeleveníteni minden nevesebb bibliai korszak vallás- és művelődéstörténeti hátterét is. Az anyag összeállításában meglep a mélység és a tömör előadói készség. Nem olvastam még bibliai összefoglaló munkát, mely bámulatos rövidsége mellett oly meglepő gondossággal lett volna figyelemmel a szentírási elbeszélésnek minden legkisebb mozzanatára is. Kronológiai kérdésekben a szerző Kugler, Von Moses bis Paulus című művét követi. Egyes vitatott kérdések mint pl. Ádám és Éva teremtéstörténetének, a Protoevangeliumnak stb. kritikai taglalásába nem bocsájtkozik. Hogy csak úgy kapásból reámutassak Feldmann egy-két fontosabb tanítására : Móz. I. 1—2, 3. teremtéstörténetét talán maga Mózes írta meg és helyezte az őstörténetnek ama elbeszélései élére, melyeket a hagyományból merített és dolgozott át (13. o.). A vízözön elbeszélésben a hangsúly nem a kiterjedésen, hanem azon a vallási megfontoláson van, hogy az Isten szabadjára ereszti igazságosságát, ha betelt a bűn mértéke, de irgalmasságát ragyogtatja ismét, ha az út a javulásra ismét elő van készítve. Ezért Istennek a vízözönben megnyilatkozó ítélete a világítéletnek is képe (v. ö. Mát. 24, 38. skk.). S a vízözön árja, amennyiben hátán hordta
