Theologia - Hittudományi Folyóirat 1. (1934)
Artner Edgár: A római katakombakutatás mai állása
A RÓMAI KATAKOMBAKUTATÁS MAI ÁLLÁSA 69 határozni, mert sohasem lehet tudni, hogy hányadszori temetkezés alkalmával kerültek a sírokra. Épp a legrégibb, szerinte 2. század közepéről való régiók közelében maga Styger is említ ilyen ossza- riumokat, melyekről megállapítja, hogy új temetkezés céljára kiürített sírok maradványait tartalmazzák. Ezirányú érvelése tehát nem dönti meg azt a felfogást, hogy a legrégibb katakombák egyes részei az apostoli korig visszanyúlhatnak. Ami pedig a freskók stílusából következnék, az sem vitán felüli. Általában az ókeresztény művészetről vallott felfogása váltja majd ki előreláthatólag a leghevesebb ellenkezést. Nem annyira a datálás miatt, mert a freskókkal való időmeghatározás mindig bizonytalan és legtöbbször egyéni,1 hanem a stílusra és szimbolizmusra tett megjegyzések miatt. A stílust illetőleg nem veszi tekintetbe, hogy a katakombák mélyén, kedvezőtlen világítási s egyéb körülmények miatt, az egykorú földfeletti freskókkal versenyző alkotásokat még igazi művészek sem tudtak volna alkotni, nemhogy azok a többnyire szerény mesteremberek, akiktől a coemeteriális képek származnak. A keresztény régészek és műtörténészek a katakombái ikonografi- kus anyag rendszerezésénél, az egykorú irodalmi források szemmel- tartásával, több szabályszerűségre jöttek rá, amelyek a különféle tárgyú képek alkalmazásánál bizonyos egyöntetűségre vallanak. A feliratokkal való párhuzambaállítás, ciklusok összetalálkozása több esetben meglepő eredménnyel járt, úgyhogy csak egyházi irányítás feltételezésével lehetett a mutatkozó tervszerűséget megmagyarázni. Most Styger minden különösebb ok nélkül mindezt a «Wirrwar»-t alaptalannak minősíti, a katakombái képeknek az eschatológiával s egyéb dogmákkal való vonatkoztatását kigúnyolja, minden összefüggést az egyes ábrázolatok közt tagad2 és elveti azok jelképes értelmezését is. így azután a Callixtus-kata- komba ú. n. «szentségi sírkamráiból», a Priscilla-katakomba «Cappella Greca»-jából, a Coemeterium maius és más katakombák ú. n. liturgikus kubikulumaiból egykép halotti torok számára való máz, már jóval az ő fellépte előtt megállapították a kutatók s korántsem szabad azt gondolni, hogy Marucchi, Wilpert, Grossi-Gondi és a többiek az ő időmegállapitásaiknál ezeket figyelmen kívül hagyták volna. 1 Véleményünk szerint ezeket a legritkább esetben lehet terminus a quo gyanánt felhasználni, mert többnyire semmi sem bizonyltja, hogy egy- korúak a katakombával. 2 «Mit Gegenüber und Nebeneinander lässt sich bei diesen einfachen Grabdekorationen überhaupt nicht argumentieren.»
