Theologia - Hittudományi Folyóirat 1. (1934)
Artner Edgár: A római katakombakutatás mai állása
70 ARTNER EDGÁR helyiségek lesznek, az azokban ábrázolt eucharisztikus étkezésekből minden ismételten visszatérő szimbolikus elem1 figyelmen kívül hagyásával egyszerűen refrigeriumok ábrázolásai, a püspöki katedrákból az ilyen alkalmakkor állítólag a halott számára üresen hagyott díszülések1 2 stb. A jelképes értelem teljes mellőzésének egészen humoros következménye, mikor pl. a SS. Pietro e Mar- cellino-katakomba étkezési képein többször előforduló AGAPE és IRENE női alakjaiban inkább valóságos történelmi személyeket, a halotti torok kiszolgálónőit akarja felismerni, mintsem az eucharisztiával kapcsolatos szeretet (innét nevezték el az ilyen lakomákat agapék-nak) és béke megszemélyesítőit. Csak természetes, hogy ilyenek után a Priscilla-katakomba legrégibb Mária- képe Styger számára egyszerűen «die Mutter mit dem Stern», amivel túltesz a legtöbb protestáns régészen is, akik tudvalevőleg e kép jelentését és korát már elfogadták. Végül az összes katakombái szentírási ábrázolásokat az egykorú istentiszteleti helyeken látott képek tervnélkül való lemásolásával véli megmagyarázni, ami ismét nem egyéb gyenge hipotézisnél, mert sem az üldözéskori domus ecclesiae, sem a 4. századi bazilikák efféle képei nem maradtak reánk. A késői mozaikok pedig már nem jöhetnek számításba. Styger elismeri ugyan, hogy a régi hívek, mikor e képeket szemlélték, vallásos gondolatokra ébredtek, de tagadja, hogy ezt a freskók alkotói szándékolták volna. Önkénytelenül eszünkbe jut az ókeresztény szimbolizmust szükségessé tevő disciplina arcani, amely 1 Hét résztvevő, öt kenyér, két hal, hét vagy tizenkét kosár, a csodás kenyérszaporítás közismert elemei. Ezzel szemben Faustina császárnénak, Antoninus Pius feleségének, egyetlen pénzdarabon látható hajviselete biztos érv a priscillai Cappella Greca ú. n. «fractio panis» freskójának időmegállapítására, mert állítólag az azon látható nőnek ugyanolyan a hajviselete. 2 Tudtunkkal abban a korban a rómaiak közös étkezéseknél nem trónszékeken ülni, hanem az asztal három oldalánál kereveteken feküdni szoktak volt, miként az a mondott képeken, különösen a SS. Pietro e Marcellino katakombában levőkön eléggé kivehető. Pedig épp Styger szerint ezek a halotti torok «reális» ábrázolásai. Csak mellesleg említjük, hogy Rómában s Itáliában a püspöki trónok máig olyan alakúak, mint a kérdéses katakombái katedrák (v. ö. pl. a ravennai Maximianus híres katedráját). Épúgy gyenge érvnek tartjuk, amit egyes katakombákban levő vízmedencék baptisztériumi célra való használása ellen felhoz. Szerinte a higiénia hiánya (?) és a holtak közelsége miatt nem keresztelkedtek volna ezekben. Ha azonban étkeztek ott, akkor rendkívüli esetekben a keresztség kiszolgáltatásának sem lehetett akadálya. Egyébként sem gondoljuk, hogy a régi keresztények annyira irtóztak volna halottaiktól, különösen a vértanuktól.
