Theologia - Hittudományi Folyóirat 1. (1934)
Artner Edgár: A római katakombakutatás mai állása
64 ARTNER EDGÁR mezés) szolgáltak alapul a római iskolán belül is számos nézeteltérésnek. Nagyobb jelentőségű volt ezek közül a már De Rossi életében megindult vita a S. Sebastiano apostolhagyománya körül, melyet De Waal nyomán végül újabban Styger oldott meg ; azután az ú. n. ostriani kérdés a Coemeterium maius és Priscilla-katakomba körül arra nézve, hogy melyikre vonatkozik egyes források hagyománya Szent Péter keresztelésével kapcsolatban, ami mindmáig nincs eldöntve j1 a Via Appia és Ardeatina közén a Callixtus- katakomba nyúlványaiban Marcus és Marcellinus régiójának, Marcus, Balbina, Damasus, az ú. n. «görög vértanuk» stb. sírjának elhelyezése, amelyek ugyancsak nyilt problémái még a római katakombakutatásnak. E belső ellentétekhez századunk elején azután az ú. n. «keleti hipotézis» (Orientshypothese) járult, melyről ez alkalommal csak röviden emlékezhetünk meg, mert kifejtése tárgyunktól messze vezetne. Akik e mozgalomtól, melyhez csakhamar a katholikus régészet tekintélyei is túlnyomórészt csatlakoztak,1 2 a római iskola hanyatlását várták, csalódtak. Míg ugyanis egyrészt vitán felülálló tény, hogy a kereszténység a római üldözések korában a keleti kultúrközpontokban viszonylag nyugodtabban fejlődhetett, mint a birodalom székhelyén s így Kelet több pontján a keresztény művészet csirái is kedvezőbb viszonyok közt bontakozhattak ki a helyi művészet talaján, mint ugyanakkor Rómában, addig másrészt az sem tagadható, hogy mindezekből a keresztény művészet feltételezett, sőt valószínű zsengéiből aligha maradt reánk valami és csak aránylag elég késői szórványos leletekből lehet azokra visszakövetkeztetni. Azt sem lehet tagadni, hogy a nagy nehézséggel járó keleti kutatások egy-egy ilynemű lelete épp ritkasága következtében értékesebb egyik-másik római emléknél, talán éppen kitölti ezek sorozatának hiányát, de nagyban és egészben a római katakombák mégis csak megmaradnak «a keresztény archeológia fő munkaterének.»3 Viszont az a sok keleti elem, ami Nyugat és kivált Róma ókeresztény emlékein szembeötlő, a keleti hipotézis révén könnyen megmagyarázható, mert hiszen igen valószínű, hogy az 1 Ha helyesnek fogadnók el Styger véleményét a Priscilla-katakomba későbbi keletkezéséről, akkor a Coemeterium maius még fel nem tárt s ugyanazon kutató által régibbnek sejtett régiójától kellene várnunk a megoldást. 2 Strzygowski után főleg Kaufmann, Baumstark, Diehl, Dalton, Leclercq említendők. A protestánsok közül Wulff, Schultze. 3 Így olvassuk Stygernél legújabb munkája előszavában.
