Theologia - Hittudományi Folyóirat 1. (1934)
Artner Edgár: A római katakombakutatás mai állása
A RÓMAI KATAKOMBAKUTATÁS MAI ÁLLÁSA 63 kiadványok epigrafikus anyagának és a műalkotásoknak pontos reprodukálásával tesz eleget. Kétségtelen, hogy De Rossinak és iskolájának érdeme a máig ismert római katakombák túlnyomó részének feltárása. A feldolgozást is megkezdte már ez az iskola, melynek feje a mester elhúny- tával csakhamar leglelkesebb tanítványa, Orazio Marucchi lett. A régi «cultores Martyrum» inkább kegyeletes célú egyesület munkálkodását a IX. Pius alapította Commissio di archeológia cristiana vette át, ugyanez gondoskodott a további ásatásokhoz szükséges anyagiak előteremtéséről is, azonkívül a kutatás egységes irányítására volt hivatott. Nagy segítséget jelentett a keresztény régészetnek a római német archeológusok munkábaállása, de viszont a sokféle nézet csakhamar ellentétekre is vezetett, melyek már korán a kisebb-nagyobb jelentőségű problémák egész sorát vetették felszínre. A Commissio gyűlésein történt nem ritkán heves összecsapásokról a Bullettino di archeológia cristiana, majd 1894 óta a Nuovo Bullettino beszámolói csak halvány képet nyújtanak. Mind- azáltal ebben a korszakban jegecesedtek ki a keresztény régiségtan alaptételei. A Commissio elnökségében a hírneves Duchesne szerzett e téren nagy érdemeket, a felkutatott anyag rendszerezésében, osztályozásában és publikálásában pedig főkép De Waal és Wilpert. Mindezek munkáiból szűrődött le idővel az a módszer, melynek legjelesebb összefoglalását Grossi-Gondinál találjuk, aki a keresztény régiségtani kutatásnak valóságos hermeneutikáját adja műveiben. A beavatottak előtt már rég ismeretes volt az a körülmény, hogy az új tudományág biztos megállapításain kívül sok hipotézis is belekerült a tudományos közvéleménybe. E több-kevesebb alappal bíró vélemények rendszerint az egyes kutatók tekintélyére támaszkodtak. Míg eleinte ezek értékéről megvolt a kellő felfogás, később nem egy ilyen hipotézis a többszörös ismétlés és átvétel révén szinte megdönthetetlen igazsággá merevedett. Ehhez járult egyes régészek túlzott fantáziája, mellyel a tapasztalás terén túl a biztos megállapítások közeit merész bőséggel töltötték ki tetszetős, de inkább regényes, mint valós alappal bíró feltevésekkel. Nem tagadható, hogy nagy érdemei mellett Marucchiban is volt ilyen hajlandóság. Ezek s a közben Rómában és azon kívül feltárt új katakombák tanulságai, valamint főleg az epigrafikus és művészettörténeti leletek datálása s másféle értékelése (stílus szerint való osztályozás, jelentés megállapítása, jelképes vagy reális értei-
