Theologia - Hittudományi Folyóirat 1. (1934)
Tóth Tihamér: A szentbeszéd eredményességének néhány titka
A SZENTBESZÉD EREDMÉNYESSÉGÉNEK NÉHÁNY TITKA 57 Minderre természetesen nem gondolunk, mikor a szentbeszéd sikerének föltételei között a korszerűséget és az életközelséget mi is fölsoroljuk. Egész másról van itt szó. Arról, hogy nem elég a hitszónok egyéni jámborsága, mellyel maga éli buzgó vallásos életét, hanem ahhoz is kell értenie, hogyan kell vallásunk természetfölötti igazságait a mai emberrel megkedveltetni. A híveknek van valami csodálatosan finom szenzóriumuk és azonnal észreveszik, hogy régi hagyományos igazságok át nem élt, lélektelen továbbadása történik-e ott a szószéken, pattogó frázisok, válogatott szóvirágok és dörgő tüdőgimnasztika kíséretében, vagy pedig egy embertestvér áll-e ott fölöttük a magasban, ember, mint ők ott lent a hajóban, mai ember, akinek lelkén szintén végig- hullámzik az istentkereső mai lélek minden tapogató útkeresése, akinek érző lelkén végigremeg az élettel viaskodás és aki meleg szeretettel, szánakozó részvéttel nyújtja testvérei felé kezét, hogy elvezesse őket Krisztus meleg szívére, ahová a pap már eltalált s ahol ő oly boldognak érzi magát. Ha a hallgatók kiérzik, mily eleven erővel hullámzik ebben a szónokban a kegyelmi élet, mint nyög, sajog, vívódik és szenved az ő lelke is a természetfölötti élet magasfeszültségű árama alatt s mennyire minden öröme az, mennyire szent, személyes ügye, hogy hallgatóinak lelki lámpásaiból minél többet kapcsolhasson be ebbe az éltető krisztusi áramba — igen, az ilyen prédikáció korszerű és modern. Ezt a korszerűséget, ezt az életközelséget sürgetjük ! Olyan beszédeket, amelyekből a hívek észreveszik, hogy a pap nem gondolja magát felhői magaslatokban elszigetelve a hívek tömegétől és nem áradozik — elkülönítve magát a való élet hullámaitól — aszketikus elmefuttatásokban. «Non ut dominantes in cleris, sed forma facti gregis ex animo» (I. Petr. 5, 3.). Érezzék meg a hívek, hogy a szószék pereméhez is fölcsapnak a nehéz földi élet habzó hullámai és hogy az ott prédikáló papnak érző és részvevő szíve van az ő küzdelmes életük problémái iránt, hogy könyörületes lelke van a mai élet emberfölötti nélkülözései iránt és hogy eligazító, éles szeme van, amelynek vezetésére nyugodtan bízhatják vergődő lelkűket. Kiolvasni a lelkek mélyén húzódó kérdéseket, megérezni minden rezdülésüket, úgyhogy szinte szájukból vegyük ki a gondolatokat : ez az igazi korszerű és életközelséget lehelő prédikáció ! így nem tud beszélni az a pap, aki életét hivatalban, irodában,
