Theologia - Hittudományi Folyóirat 1. (1934)
Tóth Tihamér: Mit kell a papnak tudni az átöröklésről?
350 TÓTH TIHAMÉR lesztett s a szülők sajátságaitól eltérő készségek öröklésének ténye ma is még nyílt kérdése a biológiának. Sőt állíthatjuk, hogy a szerzett sajátságok öröklődését az évtizedek óta tartó kutatások egyetlen esetben sem tudták bizonyítani. Ma már tudjuk, hogy a változásoknak csak egy bizonyos hirtelen fellépő, ugrásszerű változásfajta, az úgynevezett «mutációk» azok, amelyek öröklődnek ; és ha egyszer felléptek, megjelennek az utódokban is ; de a többi szerzett tulajdonság nem ! Érdekes tehát, hogy az átöröklés törvényeinek tanulmányozása Darwin rendszerének egyik főoszlopát ingatta meg. Másrészt azonban tagadhatatlan, hogy igen komoly és nehéz feladat elé állította mind a pedagógust, mind a teológust. A pedagógust azért, mert felelnie kell a kérdésre : lehet-e, érdemes-e neveléssel még most is foglalkozni, mikor az átöröklés törvényei annyi mindent előre eldöntenek? De még nehezebb a teológus feladata, mikor arra kell felelnie, vájjon összeegyeztethető-e az átöröklés törvényeinek vasuralma és annyi tragikus következménye az isteni Gondviseléssel ? Próbáljunk röviden mindkettőre választ adni. V. Átöröklés és pedagógia. Első kérdésünk tehát ez : Mit kell tanulnia az átöröklésből a peda~ gógusnak? A) Mindenekelőtt is megállapítjuk, hogy igen súlyos átöröklést teherrel szenvedő gyermekeket nem szabad normális gyermekekkel közös iskolába engedni. Ezeknek számára úgynevezett «kisegítő iskolák»- állítandók fel. B) Az átöröklött hajlamok ellen neveléssel lehet akadályokat emelni, tehát nem céltalan még ezeknek a nevelése sem. Legjobb nevelő eszközök az engedelmességre szoktatás, a büntetéstől való félelem, munkához szoktatás, józan életmód és főleg a vallásos nevelés. Az elké- nyeztetés főleg ezeknél a gyermekeknél veszedelmes. C) Ha a legjobb nevelés sem teheti ugyan a súlyos átöröklésben szenvedőket teljesen kifogástalanokká, mégis sokat megmenthet a börtöntől és őrültek házától. Mert hiszen a nevelés és környezet hatása még más élőlényeknél is szembetűnő, annál inkább az embernél. A növényvilágban is látjuk, hogy a környezet megváltoztatja a természetet ; pl. ugyanaz az oroszlánszáj, mely az Alpesek tetején tenyészve eltörpül és erős gyökeret ereszt, kis leveleket hajt dús klorofil-tartalommal (mert itt csak erős gyökérrel és sok klorofillal szerezheti meg táplálékát), ugyanaz az oroszlánszáj a völgybe más alakot ölt fel. Hasonlókép átalakul a havasi gyopár is : ha völgyben ültetik, elveszti csillogó bársonyos fényét és a völgy-növények sötétzöld színét ölti fel. Megemlíthetünk egy érdekes másik növényt is, a kínai kankalint : ha 20 fokos melegben tenyésztik, vörös virágot hoz, ha nagyobb melegben, fehéret. Hasonlókép közismert az állatoknak alkalmazkodó képessége a környezethez. Mindez annak jele, hogy már a többi élőlény is képes a természeti adottságok fölé kerekedni : még inkább az ember ! D) Öröklött kedvezőtlen természetet nem lehet ugyan tökéletesen
