Theologia - Hittudományi Folyóirat 1. (1934)
Balanyi György: Franciscus vir catholicus
«FRANCISCUS VIR CATHOLICUS» 31 inkább az Apokalipszis angyalához hasonlított ő, mint Ferenchez. És egyben mégis találkozott Krisztus e két legnagyobb követője : az érzés túláradó hatalmában, melynek jegyében csodákat műveltek».1 A modern kételkedés nagymestere, Renan más oldalról nyúlt a kérdéshez. Ő Schmiederrel, Haséval és Thodéval ellentétben nem a dogmatikus protestantizmus, hanem a protestáns alapelv, a vallási individualizmus, illetve szubjektivizmus megszemélyesítőjét kereste és találta meg a poverelloban. Szerinte Szent Ferenc fölötte állott a dogmáknak, mivel az övéhez hasonló életszentség számára már egyszerűen nincsenek dogmák. Hogy ennek ellenére mégsem jutott összeütközésbe korának szűkkeblű ortodoxiájával, annak oka tisztán és kizárólag természetének határtalan egyszerűségében keresendő.1 2 Renan szavának csakhamar erős visszhangja támadt. A századforduló legnagyobb franciskánus kutatója, a halhatatlan érdemű Sabatier ugyanis minden fenntartás nélkül magáévá tette, sőt bizonyos tekintetben még jobban kiélezte mesterének felfogását.3 Egyfelől romantikus rajongásának meleg napfényével és ragyogó stílművészetének gazdagon áradó színözönével vonta be a nagy rendalapító alakját ; másfelől azonban úgy állította őt oda, mint a benső meggyőződés és a hivatalos egyházi hatalom nyílt kirobbanásig sohasem jutott, de befelé annál jobban fájó harcának tragikus áldozatát. Előadása szerint Szent Ferenc előtt a kereszténységnek a III. Ince korabeliénél hasonlíthatatlanul tisztultabb eszménye lebegett és ő e magas eszményt nem hagyományos értelemben vett szerzetesrend alapításával, hanem az összes híveknek a krisztusi életprogramm maradéknélküli követésére való fellelkesítésével akarta valóra váltani. De a Hugolin bíborosban megtestesült hivatalos egyházi hatalom minduntalan keresztezte útját és fokról-fokra rákényszerítette őt, hogy eredeti céljainak megtagadásával a hagyományos keretekbe törjön s nagy, milliókra és milliókra szánt vallásos népmozgalom támasztása helyett megelégedjék egy újszerű szerzetesrend alapításával. 1 Thode H. : Franz v. Assisi und die Anfänge der Kunst der Renaissance in Italien.3 Berlin, 1926.571. s k. 1. (Első kiad. 1885-ben jelent meg.) 2 Renan E. : François d’Assise. Nouvelles Études d’histoire religieuse. Paris, 1884. 342. s k. I. 3 Sabatier P. : Vie de S. François d’Assise. Paris, 1894. 1918-ig 42 kiadást ért s utána még 7 háborús kiadás. Goffin Arnoldtól gondozott edition définive-je 1931-ben jelent meg.
