Theologia - Hittudományi Folyóirat 1. (1934)
Kecskés Pál: Faj és vallás
336 KECSKÉS PÁL materialisztikus, babonás «varázshitével» idegen a germán lélek előtt s az «etruszk» pápa jogosan csak azt igényelheti, hogy ő legyen az olasz nemzeti egyház feje. A germánság vallási problémáját Rosenberg szerint a protestantizmus sem oldotta meg. A protestantizmus, mint a germán szabadság-akarat és személyes lelkiismeret jelentős megmozdulása, mindenesetre egy magasabb kultúrának lett a kezdeményezője. De az ó-szövetség megtartásával s a biblia betűszerinti értelmezésével megállt a félúton s a szellemi ernyedést maradandóan nem tudta feltartóztatni. A vallási reform szüksége tehát továbbra is fennáll. «A lidércfényű akaratnak ősalapjának megfelelő nagy motívumot adni»1 — ez Rosenberg szerint a ma nagy feladata. Ez a voluntarisztikus világszemlélet, mely a fajelmélet biológiai alapjaiban gyökerezik, merevnek, «szta- tikus»-nak érzi a történeti kereszténységet, mely a kinyilatkoztatást mint egyszeri történeti tényt értelmezi. Ez a vallás «nyugalmat» ígér, holott a természet örökös változás, mozgás. «A népi kultúrák a nagy szellemi pulzusok az örökké áradó élet és törekvés és létesülés közepette».1 2 «.Kinyilatkoztatás’ az északi érzés körében csak egy létesülés fokozása, koronázása lehet, nem a természeti törvények megsemmisítése. De ezt akarja a zsidó Isten-tan s ugyanúgy a római. Erre a nézetre mérte a legsúlyosabb csapást a germán tudomány és az északi művészet. Az egyházi Jahve ma már halott, mint Wotan 1500 év előtt».3 A germán temperamentumot, Rosenberg ítélete szerint, eddig leghívebben Eckehart misztikája fejezte ki. Ő a legméltóbb tolmácsolója a germán lélek dinamikus hajlamainak, főkép a «baszk» Szent Ignác és rendje által képviselt «sztatikus és despotikus» római rendszerrel szemben. A protestantizmus helyrehozhatatlan mulasztása, hogy Eckehart írásai helyett az ó-szövetséget adta a nép kezébe. Eckehart felszabadító tette «a lélek megsemmisíthetetlen szabadságának a felfedezése és hirdetése».4 Eckehartban ébredt a lélek önmaga megbecsülésére. Most derengett először fel az a tudat, hogy a lélek több mint a világ, nemcsak az egyházzal, de az Istennel szemben is szabad. Az eckeharti megérzést, mint lényünk etikai követelményét, később leghívebb tanítványa, Goethe fejezte ki szabatosan : «Ehrfurcht vor sich selbst !» Minthogy pedig Eckehart Istent lelkében közvetlen éli át, őt már nem érdekli a zsidóság genetikus-történeti vallásmagyarázata — állapítja meg Rosenberg. De Istennek a világhoz való viszonyát az «analogia entis» eszméje szerint magyarázó egyházi teológiának sincs itt többé helye. «Az ősi északi lelki örökség tényleg nemcsak az emberi lélek Istenhez való hasonlóságának, hanem az Istennel való egyenlőségének a tudatában állott».5 Az «abszolútisz- tikus» Jahve-fogalomhoz, Rosenberg szerint, az egyház kizárólag azért ragaszkodik, mert az «Isten-tirannus» letétele után helytartójára sem lenne többé szükség. De nemcsak a lélek örök szabadságának a tanát, hanem a «vér 1 157. 1. 2 155. 1. 3 148. 1. 4 228. 1. 5 254. 1.
