Theologia - Hittudományi Folyóirat 1. (1934)
Kecskés Pál: Faj és vallás
FAJ ÉS VALLÁS 335 mára ezek teljesen érthetetlen és idegenszerű eszmék. A zsidó nem képes a lét mélyebben fekvő értelmének a keresésére, nincsen igénye a vallásos élmény elmélyítésére. A vallást nem mint élmény-valóságot, hanem mint történeti tényt fogja fel, melyet hinni kell. Nem meggyőződésszerűen átélt erkölcsi motívumokból, hanem az írott törvény iránti engedelmességből cselekszik. De azért a zsidóság is jelentékeny részt adott a keresztény valláshoz. Tőle származik a kereszténységben erősen érvényesülő voluntarizmus, mely vak hitet, feltétlen engedelmességet követel. A két különböző fajiság összevegyüléséből ered a kereszténységben «a belső magáhozfordulás, a türelmesség és irgalom tana és a kizárólagos önállítás és fanatikus türelmetlenség vallása»1 közti feszültség. Az ellentétes fajiságnak a küzdelmét látja Chamberlain a kereszténység nagy egyéniségeinek az életében is. Szent Pál szerinte «egy nem zsidósan szárnyaló lélek egy zsidó gondolat-masinához kötve»,1 2 s Szent Ágoston, a népvándorlás hazátlan gyermeke, a lélek szabadságát csak azért áldozta fel az egyházi tekintélynek, hogy az omladozó világot a szervező hatalom erejével megmentse. A későbbi kereszténységben a hatalomratörekvés jutott túlsúlyra. A világvallás igényével fellépő kereszténység «kimutathatólag római imperialisztikus gondolat, nem vallási eszme».3 Chamberlain beállításában azután az egyháztörténet nem is egyéb, mint a germánsággal szemben idegen és ellenséges érzületű római pápaság hatalmi pozíciójának erőszakos igénylése. A mai germán vallási mozgalom észrevehetően Chamberlain nyomán halad. Különösen nyilvánvaló az ő hatása Alfred Rosenberg nemrég indexre került könyvén, melynek előszavában a szerző félreérthetetlen világossággal juttatja kifejezésre a faji világnézet lényegét : «A lélek a fajt jelenti belülről nézve. S fordítva a faj egy lélek külső arculata. A faji lelket életre ébreszteni annyi, mint elismerni legfőbb értékét s az ő uralma alatt más értékeknek kijelölni organikus helyüket : az államban, a művészetben és a vallásban. A mi századunknak az a feladata, hogy egy új életmithoszból egy új embertípust alkosson».4 * Rosenberg úgy látja, hogy a mai kor már elvesztette az abszolút ideákba vetett hitet. A faji különbségek nélküli összetalálkozás az eszmék egységében a kereszténység és a humanizmus idejét múlt utópiája. Az egységre törekvő kísérletek «megmerevedési folyamatok, már nem eleven élet ; olyan hit, mely a lélekben meghalt s nem támasztható többé fel halottaiból».6 A vérkeverődésben pusztul el a személyiség, a nép, az erkölcs. «Minden fajnak megvan a maga lelke, minden léleknek megvan a maga faja, belső és külső felépítése, a maga jellegzetes megjelenési formája és életstílusának a mozdulata, egy csak az ő számára sajátos viszony az akarat és értelem erői között. Minden faj végül is csak egy legfőbb ideát tenyészt ki».6 A «szíriai-zsidó-afrikai» kereszténység 1 Die Grundlagen, 569. 1. 2 I. m. 588. 1. 3 631. I. 4 Der Mythus des 20. Jahrhunderts.3 München, 1932. 22. 1. 6 I. m. 41. 1. • 131. 1.
