Theologia - Hittudományi Folyóirat 1. (1934)
Kecskés Pál: Faj és vallás
334 KECSKÉS PÁL ség követelménye mellett a vallás is alkotó részévé válik a nemzeti öncélúságnak. A világháborút megelőző években Arthur Bonus lutheránus lelkész sürgette a keresztény vallás keretében a germán karakter erőteljesebb kidomborítását («Germanisierung des Christentums»), A kifejezetten fajbiológiai alapon álló vallási mozgalom a Gobineau által megindított irány fejleménye. Ez a szellemes francia diplomata a múlt század derekán irt munkájában vetette fel a faji tulajdonságokból kiinduló értékelés gondolatát.1 A történelem legfontosabb tényezőjének a fajok «kémiáját» tekintette s a kultúra szempontjából legelőnyösebb vérösszetételünek talált fehér fajnak ítélte meg a vezető szerepet. Az azóta eltelt idő alatt a természettudományos fajelmélet korántsem jutott véglegesen lezárt, vitán felül álló eredményekhez. Az emberi fajok osztályozási elvének, a fajok keletkezésének, egymásra hatásának és értékelésének a kérdésében a szakkutatás nagy óvatossággal nyilatkozik.1 2 3 Azonban a homály és a bizonytalanság, amellyel a szakkutatás küzd, nem lehetett az akadálya annak, hogy a természettudományos tájékozódás hatása alatt álló s a racionalizmus ellenhatása- képen jelentkező naturalizmus befolyása alá jutott elmék a fajiságot világnézeti konstrukciók alapjául ne vegyék. A fajelméletet vallási térre különösen az elnémetesedett angol polihisztor, H. St. Chamberlain terjesztette ki. Főkép a germán faj feltétlen felsőbbségét hirdető, népszerűsítő kultúrtörténeti művében juttatta ezt kifejezésre, mely a szerző haláláig 14 kiadást ért meg.8 Chamberlain elegendőnek találta ahhoz a Darwin-féle fajelméletet, hogy a történeti-földrajzi viszonyok által létesülő emberi fajokat a növényi és állati fajok módjára gondolja el, melyek épúgy fejlődnek mint azok, virágzanak, szétterjednek, elfajulnak és elpusztulnak. Szerinte a fajok a voltaképeni történeti individuumok, minden nagy emberi teljesítmény az ő érdemük.4 Chamberlain a kereszténység történeti jelentőségét is a Darwin nyomán szabadon megkonstruált fajelmélet alapján akarja eldönteni Azt a földrajzi helyzetet, amelyet a világmisszióra hivatott egyház a kereszténység keletkezésénél gondviselésszerű adottságnak tekint, Chamberlain a kereszténység tragikuma forrásának látja. A népek országútján, Ázsia, Afrika, Európa határain keletkezett kereszténység, az ő ítélete szerint, a hellenisztikus kor faji jellegnélküli keverék-népének, a «Völker- chaos»-nak a szülötte, mely képtelen volt Krisztus szavait helyesen megérteni. Egyoldalú faji szemléletéből kiindulólag Chamberlain belső ellenmondást lát a világvallás gondolatában. Szerinte a kereszténység két, egymással szerves egységbe nem hozható fajiság kiegyenlíthetetlen ellentétét hordozza magában. Az árja faj elmélyedő leikéből született mitho- lógia szállította a vallási bensőség elemeit, a Szentháromság-tanát, a megtestesülés és a megváltás gondolatát. A gyakorlati érzésű zsidóság szá1 Essai sur l’inégalité des races humaines, 1853—55. 2 V. Ö. W. Scheidt, Allgemeine Rassenkunde, München, 1925. E. Fischer, Rasse und Rassenentstehung beim Menschen. Berlin, 1927. Allgem. Anthropologie. (Kultur der Gegenwart. 3. Teil 5. Alt.) 3 Die Grundlagen des XIX. Jahrhunderts.2 München, 1900. 4 Rasse und Persönlichkeit. München 1925, 73 1.
