Theologia - Hittudományi Folyóirat 1. (1934)
Kecskés Pál: Faj és vallás
FAJ ÉS VALLÁS. A múlt év nyarán az egyháztörténeti emlékekben gazdag Eise- nachban mintegy 100.000 tag képviseletében gyűlést tartottak azok a különböző német csoportok, amelyek a faji vallás eszméjét vallják. Ezen az összejövetelen céljaik, elsősorban a történeti vallásokkal való egyenjogúsítás elérésére, megalakították az «Arbeitsgemeinschaft der deutschen Glaubensbewegung»-ot. A szövetség ebben a formájában időközben felbomlott, de a germán nemzeti vallás érdekében folyó propaganda egyre erősödik s észrevehetően mély hullámokat vet a német szellemi élet tükrén. Az ősi germán természetvallás felújítására törekvő balszélső fronttól az evangéliumi kereszténység nemzeti szellemű átalakításán fáradozó mérsékeltebb irányig, a legkülönbözőbb színezetű vallási eszmék és reformtervek jelennek meg nap-nap után. Szinte már áttekinthetetlen a pro- és kontra irodalom. A könyvek és röpiratok hatalmas tömege s az új eszméket terjesztő folyóiratok mellett a katolikus és a protestáns teológiai szaklapoknak is a faji vallás kérdése ma Németországban legaktuálisabb témája. Német földön, az eszmék e termékeny talaján, a vallási kérdés már hosszabb idők óta foglalkoztatja az elméket. A katolikus részről kétségtelen vallásos fellendülés mellett, a racionalizmus és a materializmus mély nyomokat hagyott évtizedei óta a keresztény kinyilatkoztatásban megrendített hit új vallási formákat keres magának. A fausti német lélek nem tud tartósan beletörődni az agnoszticizmusba és a tagadásba. A vallási igénytől nem szabadulhat, a lét örök kérdései a tagadás álláspontján is nyugtalanítják. Még a legdurvább materializmus is számolt az ember kiolthatatlan vallási igényeivel. Feuerbach az emberi nemet tette vallásos tisztelet tárgyává, Strauss az elavultnak hirdetett régi hitet egy esztetizáló új hittel akarta pótolni, Haeckel és Ostwald a monizmusnak szintén vallásos színezetet és formákat adtak. Az idealizmus oldaláról Eduard von Hartmann az ind panteizmust a keresztény-zsidó monoteizmussal egyesítő «konkrét monizmus»-ban kereste a jövő vallását, melyet tanítványa, Arthur Drews igyekezett részletesebben megformulázni. Rudolf Eucken, ki oly nagy meggyőződéssel sürgette az élet és a kultúra vallásos tartalommal telítését, az «új» és a «régi» hit ellentétét a történeti egyházak formáitól emancipált kereszténységben törekedett kiegyenlíteni. A vallási reform-eszmék hullámzása már régebben felszínre vetette Németországban a nemzeti vallás gondolatát is. Bismarck korában az orientalista Paul de Lagarde a vallási és a nemzeti eszme konfliktusát, melynek eredetét a két eszme feltétlen érvényesülésre törekvő jellegében látta, úgy gondolta elsimíthatni, ha a nemzeti eszme mint a Gondviselés által adott cél tudatosul és így a szabadság és egy
