Theologia - Hittudományi Folyóirat 1. (1934)
Eckhart Ferenc: A királyi kegyúri jog gyakorlása a forradalomtól a kiegyezésig
jogokat? Erre vonatkozólag is a történeti tények és az azokkal kapcsolatos felfogások ismertetéséből kell kiindulnunk. Ferenc József a magyar kultuszminiszter előterjesztésére, 1897 január 28-án kelt elhatározással gr. Majláth Gusztávot Lönhart Ferenc erdélyi püspök mellé koadjutorrá nevezte ki, miután ez utóbbi előhalad- kora és erőinek megfogyatkozása miatt maga kérte tőle koadjutor kit nevezését ; február 7-én a király személye körüli miniszter elküldte a praesentatiós iratot Rómába való továbbítás végett a közös külügyminisztériumnak. E szerint nevezettet, mint a király írja : «in episcopatus Trannsilvanici coadiutorem atque successorem immediatum et perpetuum auctoritate iuris patronatus nostri regii, quod ab exemplo divorum piae memoriae praedecessorum nostrorum habere et exercere dignoscimur, nominavimus et constituimus ... eundem pro consequenda apostolica confirmatione praesentantes... ut illum apostolica sua benedictione confirmare velit». Miután a kinevezés a Hivatalos Közlönyben is megjelent, Taliani bécsi nuncius tiltakozott (febr. 11.) a kinevezés ellen, nem Majláth személye miatt, «aki nem lehet nem kedves a Szentszéknek», hanem, mert a kinevezésnél követett eljárási mód nem felel meg «a cocncordatumi jognak» (droit concordataire). «Az ilyenfajta nomi- natiók ugyanis Őszentségének vannak fenntartva a fejedelem beleegyezésével.» A nehézségek a Vatikánban tényleg épűgy megismétlődtek, mint egy emberöltővel előbb. Rampolla bíbornok államtitkár, aki különben sem volt barátja a monarchiának, nem fogadta el a praesentatiós iratot, amikor a vatikáni nagykövet gróf Revertera azt át akarta adni, mert az a «kánonjogba ütközik és már azért is tárgytalan, mert praesentálni nem lehet még meg nem üresedett püspökségre». Rampolla azt fejtegette a nagykövetnek, amit a kúria mindig hangoztatott : «Ahol concordatum megkötése, vagy régi privilégiumok alapján praesentatiós jog áll fenn, azt koadjutorok kinevezésére sehol sem veszik igénybe». Sem Haynald kinevezésekor, sem a közelmúltban, Richard, az akkori párizsi érsek kinevezésekor, aki elődje életében lett koadjutor, nem nyújtottak be praesentatiót, hanem mindkettő előzetes megyegyezés alapján a pápától kapott címet «in partibus infidelium». Praesentatio elfogadása veszélyes precedens volna, mert a jövőben más kormányok is igényelnék ezt a Szentszék jogait megszorító praerogativát. A Szentszék újból csak brevevel volt hajlandó Majláthot kinevezni, legfeljebb annak megemlítésével, hogy ez a magyar királlyal egyetértésben történik. A kúria főleg azért tiltakozott a magyar kormány eljárása ellen, mert a királyi elhatározás közzétételéből a pápa formális hozzájárulásának megérkezése előtt azt olvasta ki, hogy a szándék praejudicium alkotása volt a pápai jogok terhére. Az osztrák-magyar nagykövet, miután ezeket jelentette, azt az utasítást kapta Bécsből, hogy próbálja meg újból a praesentatio átadását és okolja azt meg azzal, hogy ez Haynald esetében is így történt. Csak ha ez nem lehetséges, fogadja el Rampolla ajánlatát breve kiállítására vonatkozólag. Revertera most már megküldte hivatalosan a praesentatiót memorandum kíséretében, amelyben a jövőre vonatkozóA KIRÁLYI KEGYÚRI JOG A FORRADALOMTÓL A KIEGYEZÉSIG 329
