Theologia - Hittudományi Folyóirat 1. (1934)
Eckhart Ferenc: A királyi kegyúri jog gyakorlása a forradalomtól a kiegyezésig
az nyomós okokra hivatkozva maga is kéri koadjutor kirendelését. Ezt pedig a kánoni törvények előírják és e nélkül ő nem tehet semmit. A Szentszék tehát azon az állásponton volt, hogy a koadjutor kinevezését ő tőle kell kérni, anélkül azonban, hogy tiltakozott volna a kinevezési jog gyakorlása ellen, amelyet Ferenc József magának vett igénybe. Ez a Szentszék jogainak a politikai helyzetből folyó óvatosabb fenntartása volt, mint ahogy az a bajor esetben egy év múlva történt. Bécsben abban nem láttak semmi elvetendőt, hogy az erdélyi püspök maga kérje a pápától koadjutor kinevezését, hanem csak a koadjutor megerősítésének elhúzódásától tartottak emiatt. Nem láthatták az apostoli király jogának korlátozását ebben, mert megszokták, hogy a püspöki székről való lemondás esetében is a püspök a Szentatyához intézett kérvényt, holott a király már felmentette őt püspöki méltóságától. Politikai okok pedig kívánatossá tették, hogy Haynald minél előbb elfoglalja koadjutori hivatalát. Kovács különben már 1850 szeptember havában küldött be kérvényt a prímás útján, de nem a Szentatyához, hanem a királyhoz intézve, amelyben koadjutor kinevezését és a trienti zsinat határozataira hivatkozva, a Szentszék hozzájárulásának kieszközlését kérte. Mivel a kormány értesülése szerint a püspök környezete, amely a szellemileg meggyöngült főpapra nagy befolyást gyakorolt, mindent el fog követni, hogy a hatalmat minél tovább kezében tartsa, nem tartották valószínűnek, hogy Kovács püspök a Szentszékhez is forduljon és kérését megismételje. Arra utasították tehát gr. Esterházy Móric római követet, hogy tegyen lépéseket a pápánál, hogy az tekintsen el ettől a «formalitástól», amint az már máskor, sürgős esetekben meg is történt; így, mikor 1840-ben Antomo Calcagno adriai püspök mellé nevezett ki a császár koadjutort és az megerősítést nyert a püspök beleegyezése és kérése nélkül. Esterházy a pápának újabb kihallgatáson adta elő az érveket, amelyek az erdélyi püspök szellemi és testi lehanyatlása mellett szóltak. IX. Pius hajlott is, bizonyára politikai okokból, Ferenc József kívánságára és abban állapodott meg a követtel, hogy az az államtitkárnak jegyzéket ad át, amelyben részletezi a megerősítés sürgősségének okait és Ferenc József nevében kéri Haynald praeconisálását. Miután ezt a követ megtette, a pápa Haynaldot, akinek személyével szemben semmiféle kifogás sem merült fel a Szentszék részéről, brevevel hebroni címzetes püspökké nevezte ki és cum iure succedendi az erdélyi püspök mellé koadjutorrá rendelte. A praeconisatio az 1852 március 15-én tartott consistoriumban ment végbe. Esterházynak azonban kijelentették, hogy a Szentszék csak kivételesen és tekintettel a sürgető körülményekre intézte el így az ügyet és nem ismer el analógiát a felhozott esettel, mire a követ kötelezte magát, hogy a császári kormányt figyelmessé teszi erre, tekintettel a jövőben még előforduló esetekre.1 A Szentatya tehát fenntartotta és gyakorolta is koadjutori kinevezési jogát. A pápa nem ismerte el a magyar király jogát arra, hogy 1 Min. Rat. 1851 : 2830 és a dipl. levelezés Külügymin. Admin, ltár. F. 26. 6. cs. A KIRÁLYI KEGYÚRI JOG A FORRADALOMTÓL A KIEGYEZÉSIG 323 21*
