Theologia - Hittudományi Folyóirat 1. (1934)
Eckhart Ferenc: A királyi kegyúri jog gyakorlása a forradalomtól a kiegyezésig
324 ECKHART FERENC miként püspököket, koadjutorokat is nevezzen ki, hanem a Haynald részére kiállított breveben csak a magyar király, illetőleg erdélyi nagyfejedelem hozzájárulásáról beszélt az egyházi jog általános szabályainak megfelelően.1 Az egyházjog szabályai kifejezetten érvényesültek tehát anélkül, hogy az uralkodó kinevezési jogainak sérelmét láthatta volna a Szentszék eljárásában. Ilymódon a concordatum-tárgyalások folyamán Bécsben nem érezték szükségét annak, hogy a kérdést rendezzék, mert meg voltak győződve arról, hogy a koadjutorok kinevezésének jogát a nominatio magában foglalja. Míg Haynald esetében a pápa nézte el Ferenc Józsefnek az egyházijog szabályainak meg nem felelő eljárását, addig egy, a concordatum megkötése után előforduló esetben Ferenc József viszont nem érvényesítette kinevezési jogát. Igaz, hogy ekkor egy Ausztria területén lévő püspökségről volt szó, de a praxisban a császári és az apostoli királyi kegyúri jogok között már régen nem volt különbség és különösen nem a concordatum megkötése óta. 1857 március 19-én a consistorium- ban a pápa egy lembergi kanonokot, Szymonowicz Gergelyt in partibus infidelium püspökké nevezett ki és őtalembergi örmény szertartású érsek kérésére, annak koadjutorává rendelte cum iure succedendi. Gróf Thun kultuszminiszter a külügyminisztérium útján értesülvén erről, a pápa eljárását a concordatum XIX. cikke megsértésének és a császári kinevezési jog kijátszásának tekintette, habár az új koadjutor személye ellen semmiféle kifogást nem emelt. A kultuszminiszter azt a javaslatot tette tehát az uralkodónak, hogy «ez alkalommal, tekintettel a fennforgó, figyelemreméltó körülményekre és különösen, hogy megakadályozzák a legfőbb egyházi tekintély kompromittálását, a megtörténten ne változtassanak semmit». De az ismétlődés elkerülése végett a Szentszéket figyelmeztették, hogy a koadjutor kinevezése a concordatum XIX. cikke értelmében Ferenc József jogaihoz tartozik.1 2 A kérdés teljes áttekintése végett szükségesnek tartottuk ennek az esetnek az ismertetését is. Három évvel később (1860 okt. 20.) Ferenc József kinevezte a 85 éves báró Oáegoviő Imre, az egyesített zenggi és modrusi egyházmegye püspökének kérésére dr. Soiő Vencel kanonokot koadjutorrá, cum iure succedendi. A kinevezés, mint azt az ugyanaz nap kiállított praesentatiós irat is elmondja, azért történt, hogy azokat a kellemetlenségeket elkerüljék, amelyek a zenggi és modrusi egyházmegye püspöki székének megürülésekor be szoktak következni amiatt, mert a «peraeque- litatem» egyesített egyházmegyék mindkét káptalana saját vikáriusát rendeli ki, ami többféle vonatkozásban az egyházmegye kormányzásában zavarokra kell hogy vezessen. Az osztrák kultuszminisztérium azon a nézeten volt, hogy a jelen esetben a jövendőbeli zenggi és modrusi püspök személyének a kijelöléséről van szó, így semmi kétség sem lehet afelől, hogy az uralkodót a kinevezés joga megilleti. A kinevezés meg1 Bach, mint vatikáni követ 1864 jún. 18. jelentése alapján Külügymin. Admin, ltár. F. 26. 13. cs. 2 Kultuszmin. ltára. Kultusreg. 1857 : 882.
