Theologia - Hittudományi Folyóirat 1. (1934)
Szabó Vendel: A szent officium döntéseinek értékelése
A SZENT OFFICIUM DÖNTÉSEINEK ÉRTÉKELÉSE 233 meghatározásáról és értelmi megismerésünk állásfoglalásának rögzítéséről van szó. Nem szükséges azonban, hogy a tanítói hivatal minden esetben a tévedhetetlen tekintély súlyával lépjen sorompóba. Az Egyházat vezérlő isteni asszisztencia a tankifejlésben nem zárja ki, hanem feltételezi és felhasználja az emberi ész és kutatás közreműködését is. A kinyilatkoztatás igazságai az élet számára adattak és az azokat őrző magisztérium mint élő szervezet kapcsolódik bele az emberiség folyton fejlődő szellemvilágába. Minden kornak megvoltak és megvannak a maga sajátos és jellemző tudományos törekvései és különösen bölcseleti irányai, amelyek nem haladnak el közömbösen és nyomtalanul a kinyilatkoztatás tudománya, a teológia mellett, hanem iparkodnak saját szellemi világuk képét a vallási igazságokra rányomni, új kérdések és szempontok felszínre dobásával a depositum fideiből feleletet kapni és az isteni igazságok mélységeibe minél jobban behatolni. A depositum fidei körül csoportosuló teológiai igazságok legnagyobb része nagyon gyakran hosszú évszázados teológiai eszmecserék leszűrődése, a támadás és védelem harcában kijegecesedett és kicsiszolódott kristályok, amelyeken keresztül egyre jobban és több oldalról szemlélhetjük a Verbum Dei fényáradatát. Ebbe a munkába, amikor még csak a kinyilatkoztatásban rejlő vagy vele szervesen összefüggő igazságok kereséséről van szó, a magisztérium legtöbbször nem mint véglegesen döntő bíró, hanem mint hivatásával járó autentikus ellenőrző tekintély kapcsolódik bele : felemeli intő szavát a hamisság veszedelmének közeledtekor, hogy a mélységek felett kutató észt a bukástól megóvja és a tan- kifejlés természetes és helyes folyamatát biztosítsa. Megnyilatkozásai a kinyilatkoztatás tanbiztonságát, illetőleg a vele összefüggésbe hozott tanok veszélyességét tartják szemük előtt. A veszedelemre való figyelmeztetéshez nem feltétlenül szükséges a döntő bírói ítélet, elégséges az intő atyai szó, amely illetékes helyről történvén az engedelmesség kötelezettségét tételezi fel. Említettük, hogy a tanveszélyesség kimondásához nem feltétlenül szükséges a magisztérium tévedhetetlen tekintélyének alkalmazása, amit a magisztérium inkább az igazság, illetőleg a hamisság végső rögzítésében szokott alkalmazni. A tanhamisság és tanveszélyesség nem azonos fogalmak. Valamely állítás akkor hamis, ha az értelmi megismerésben nem tükröződik híven vissza a megismerésre kitűzött tárgyban rejlő fogalmi tartalom legalább is azon
