Theologia - Hittudományi Folyóirat 1. (1934)
Szabó Vendel: A szent officium döntéseinek értékelése
234 SZABÓ VENDEL fokig, ameddig megismerni akarjuk vagy tudjuk. Hogy valamely tan valóban hamis-e vagy nem, annak eldöntése vagy az állításban rejlő evidentia interna alapján történik vagy ha más állítása nyomán fogadom el biztosan hamisnak, akkor tévedhetetlen tekintélynek kell az állításért kezeskednie, amint ez a hit dolgaiban valósul. A veszélyesség tényének megállapítása más nézőszögből történik. A veszélyesség relációt, viszonyt jelöl két állítás között. Ha közvetlenül vagy közvetve tartalmi összefüggés van két állítás között és azok ellentétesek, akkor az egyik elfogadása veszélyezteti a másik elfogadhatóságának biztonságát, mert lerontja igazságának bizonyosságát. Mivel a kinyilatkoztatás tanait, különösen amikor a kinyilatkoztatás tényéről a tévedhetetlen Egyház tekintélye kezeskedik, az isteni tekintély alapján feltétlen igazaknak tartjuk, mindazon állítások, amelyek velük közvetlenül vagy közvetve ellentétben állnak, a veszélyesség jellegével bírnak, aminek mint a pozitív tannal szembenálló negatívumnak felismerése az ész törvényei szerint bírálható el vagyis nem kell hozzá feltétlenül tévedhetetlen tekintély. A hamisság és veszélyesség fogalmának egybevetéséből azonban még más is következik. A veszélyes jelleg önmagában csak a szembenálló tan kárát jelzi, nem mond azonban szükségszerűen ítéletet a veszélyes tan objektív hamisságáról. Abból, hogy valami ránk nézve veszélyes, nem következik, hogy önmagában hamis is és ami hamis, nem szükségszerűen veszélyes is. A kinyilatkoztatás igazságait boncolgató és önerejére támaszkodó emberi ész következtetéseiben az önmaga által alkalmazott bizonyítékok erejére van utalva. Maga az objektiv igazság független lévén a bizonyítékoktól, előfordulhat az az eset, hogy valami igaz ugyan, de bizonyítékainak gyengesége vagy elégtelensége megtéveszt bennünket és nemcsak nem vagyunk hajlandók elfogadni az igazságot, hanem előnyben részesítjük az objektív hamisságot, ha annak a mi szemünkben meggyőzőbb bizonyítékai vannak. Ezen esetben tehát épen az objektív igazság öltheti magára a veszélyesség jellegét a mi egyéni meggyőződésünkben a kinyilatkoztatás tanaival szemben. Különösen áll ez a Szentírás azon helyeiről, amelyek igazi értelme sem a magisztérium döntéseiből, sem más evidens bizonyítékokból nincs megállapítva. Az elmondott elvi szempontok nyomán megadhatjuk a feleletet a feltett kérdésekre : Milyen értelemben autentikus bíró a szent Officium hit és erkölcs dolgában? Mi ennek a jogalapja? Amikhez még csatoljuk a feleletet azon kérdésre, hogy a szent Officium
