Theologia - Hittudományi Folyóirat 1. (1934)
Eckhart Ferenc: A királyi kegyúri jog gyakorlása Mária Terézia korától 1848-ig
A KIRÁLYI KEGYÚRI JOG GYAKORLÁSA MÁRIA TERÉZIA KORÁTÓL 223 úton lelkiismeretes felvilágosításokat és nyilatkozatokat kérjen azok szolgálati éveiről, azután, hogy vájjon alkalmasak-e és mennyire a püspöki hivatal betöltésére és ezeket a felvilágosításokat csatolják azután a felterjesztéshez».1 Ettől az időtől kezdve találunk is információs kimutatásokat a felterjesztések mellett, akárcsak a hivatalnoki kinevezéseknél. A tabelláris kimutatásoknak ilyen rovatai vannak : név, kor, állás, nyelvismeretek, korábbi állások, szolgálati évek, politikai nézetek, moralitás.1 2 3 Mikor utóbb fenti kézirat tartalma feledésbe kezdett menni, az államtanácsban figyelmeztettek annak megtartására.8 Ha a kinevezés megtörtént, következett a pápához intézett praesentatiós iratnak a megfogalmazása, amit a javaslattevő hatóság, a kancellária végzett. Ennek tartalma az volt, hogy a király annál a jogánál fogva, hogy beneficiumokat adományozhat, a püspökséget ennek, vagy annak adta és őt a pápai institutióra praesentálja. A praesentatiós irat tervezete rendesen az államtanácsba is eljutott, amely azon nem egyszer változtatott. Ha az államtanács véleménye alapján az uralkodó hozzájárult a tervezethez, akkor azt letisztázták és az uralkodó aláírta.4 A nominatiós íráson kívül a kancellária collatiós diplomát is állított ki a kinevezett részére. Ezért taksa fejében a kinevezett egy évi jövedelmének egyharmadát tartozott fizetni. Ugyanennyit fizetett az is, akit egyik püspökségből a másikba helyeztek át.5 A nominatiós irat expediálása után a főpapi kinevezés, amely eddig belügy volt, külüggyé változott. Megegyezés a kinevezendő személyére vonatkozólag a pápával sem a nunciatura, sem a római osztrák követség útján nem történt. Ennek semmi nyomát sem találjuk aktákban. Miután a placettel ellátott megerősítő pápai bullákat a püspöknek kiszolgáltatták, annak a consecratio vagy inthronisatio előtt hűségesküt kellett letenni. Míg Ausztriában II. József hozta be ezt az államnak leteendő esküt, Magyarországon már a Tripartitum is tud róla. Mikor VI. Pius pápa Bécsben volt, a császárnál többször felszólalt ez ügyben, mire József kijelentette, hogy megelégszik azzal az esküvel, melyet a püspökök Franciaországban szoktak letenni. Erről azután a helytartótanácsot is értesítette, közölve a francia eskümintát. A magyar főpapok ez időtől kezdve ehhez az eskühöz voltak kötve. A közölt formula ez volt : «Je N. N. evêque de N. jure le très saint et sacré nome de Dieu et promets à Sa Majesté très chrétienne que je lui serai tant que je vivrai fidèle sujet et serviteur, que je procurerai son service et le bien de son état de tout mon pouvoir, que je ne me trouverai en aucun conseil, dessein, ni entreprise au préjudice d’iceux et s’il en vient quelque chose 1 St. R. 1827 : 3020. 2 St. R. 1826:1106, 1827:4270. 3 St. R. 1838:2380. 4 Voltelini idézett kézirata. 6 St. R. 1764:717.
