Theologia - Hittudományi Folyóirat 1. (1934)
Eckhart Ferenc: A királyi kegyúri jog gyakorlása Mária Terézia korától 1848-ig
224 ECKHART FERENC à ma connaissance, je le ferai savoir à Sa Majesté très chrétienne. Ainsi que soit Dieu en aide et ses saints évangiles par moi touchés».1 Mikor II. József rendeletéit visszavonta (1790 jan. 25), az eskünek ez a formája megszűnt, elrendelték, hogy addig, míg az uralkodó a rendekkel az esküformában megegyezik, nem kell megesketni a püspököket.1 2 Később a Tripart. I. 12 lett irányadó, amely szerint a püspökök tegyenek le esküt, ha előbb nem viseltek hivatalt, amelynek betöltésénél már tettek le esküt. Áthelyezés alkalmából nem kellett esküt tenni. Az esküt személyesen kellett letenni, nem meghatalmazott útján,3 a helytartó- tanács, néha azonban királyi engedéllyel a kancellária előtt.4 Az eskü letétele után következett a bevezetés a püspöki javakba, amely időponttól kezdve a kinevezettet a jövedelmek megillették. Külön folyamodás alapján azonban királyi kegyelem a javak élvezetét már a kinevezés napjától kezdve megengedheti.5 * * * Beszéltünk azokról a tárgyalásokról, amelyek a főkegyúri jog gyakorlása körül a káptalani javadalmakban Mária Terézia idejében lefolytak. II. József már számos ízben gyakorolta a praebendák adományozásának jogát az illetékes püspök javaslata alapján. 1785-ben azonban királyi jogánál fogva az egész országra nézve beszüntette a kanonokok kinevezését mindaddig, amíg az alsóbb papság ügyében nem történt végleges rendezés.6 Az uralkodó ugyanis úgy látta, hogy Magyarországon nagy szükség van a falun káplánokra és hogy sokan közülük nagyon rosszul vannak fizetve. Ezen a bajon a káptalani vagyon felhasználásával akart segíteni, mert Magyarországon viszont túl sok a kanonok, hisz némelyik káptalanban több, mint húsz praebenda volt. Úgy intézkedett tehát, hogy Magyar- országon és Erdélyben, de az örökös tartományokban is egy-egy érsekségben legfeljebb 12, a püspökségekben legfeljebb 8 praebendának szabad lenni. Ezért sehol sem nevezendő ki senki a megüresedő prae- bendákra, míg a kanonokok számáé szám alá nem süllyed, és pedig egy káptalanban sem lehet kinevezés, míg az összes káptalanokban le nem csökkentek a jelzett számra a kanonoki stallumok. A prímás, érsekek, püspökök és a városok is, amelyek kétségbe nem vonható privilégiummal bírnak egyes kanonokságok betöltésére, ezt tartoznak e joguk bizonyítására bemutatni és addig nem tölthetnek be ők sem egy helyet sem, míg az előírt számot nem érték el.7 A «Geistliche Hofkommission» 55 prae- bendát akart bevonni Magyarországon és Erdélyben és a jövőben összesen 147-et meghagyni. 1787-ben már csak az esztergomi érsek, az egri, a veszprémi és az erdélyi püspök gyakorolta a javadalmak adomá1 St. R. 1782 : 2176. 2St. R. 1790 : 1156. 3St. R. 1800:523. 4 Voltelini i. m. 6 St. R. 1833 : 1677, 1837 : 3597. 6 O. Ltár. Kanc. 1785 : 9262. » St. R. 1787 : 171.
