Theologia - Hittudományi Folyóirat 1. (1934)
Eckhart Ferenc: A királyi kegyúri jog gyakorlása Mária Terézia korától 1848-ig
214 ECKHART FERENC zást hozták tudomására : Tudott dolog, hogy Magyarországon minden javadalom adományozásának a joga a királyé, kivéve, ha magánalapítás miatt nem illet meg a betöltés joga más különös kegyurat. «Míg azonban mást nem határoz a király, a kancellária tartsa meg a szabályt, hogy ahányszor püspökség vagy érsekség eladományozásának esete forog fenn, a királyi kegyúri jog minden odatartozó javadalom felett kimondottan tartassák fenn, az ezzel az alkalommal teendő kifogásokat, vagy más igazolásokat el kell fogadni» és a hozzáírt javaslattal a királynőnek felterjeszteni. Ugyanebben az időben szó volt arról, hogy a királyi kegyúri jog még egy irányban nyer kiterjesztést. A király öröklési jogát az elhalt főpapok és kisebb javadalmak hagyatékával szemben is meg akarták állapítani. Ezen a jogon, Kollár szerint, akit ebben a kérdésben is meghallgattak, újabb szabályok nem változtattak semmit, mert azok királyi placetum nélkül Magyarországon nem voltak érvényesek. Az egyházi jószágok Magyarországon a királyság megalapítása óta a világi feudu- mok feltételeinek voltak alávetve. Ezért tartozik ma is minden püspök és apát a javadalom adományozásánál hűségesküt tenni, ezért tartoztak régen is katonaságot állítani és mint a «király egyéb vazallusai», személyesen is hadbavonulni. A Kollonics-féle conventio megállapította, hogy a főpapok csak hagyatékuk egyharmadáról rendelkeznek szabadon. Mivel a conventio kétségben maradt, a fiscus érdekei nem érvényesülhettek, már pedig a papság függése a királytól fontos. Ezt nemcsak a fiscus java, hanem a politikai rendszer is megköveteli. A Kollonics-féle conventiót, mivel ez az elnevezés a királyi jogoknak árthat, privilégiumra kell változtatni, «úgy, hogy a clerus ingóságai felett, amelyek mindegyikéről felteszik, hogy egyházi javak gyümölcsei, királyi beleegyezéssel szabadon intézkedhetik», azzal a feltétellel, hogy a vagyon három részre osztandó. Egyharmada Isten egyházának biztosítására a hitetlenek ellen használandó fel, egyharmada az egyház javára, amelynek oltáráról élt a rendelkező, a harmadik rész a szegényeknek jusson. Az első két rész a királynak, mint a javadalom adományozójának és az egyház patronusá- nak jutna, az utóbbi a rokonoké lehetne, ha szegények, ellenkező esetben iskolai célokra volna fordítandó.1 Kollárnak ezek a tanácsai nem találtak tetszésre az államtanácsban. Sőt a Kollonics-féle conventio megtekintése után győzött ott az a nézet, hogy az eddigi szokást kell fenntartani, amely a kincstárnak sokkal előnyösebb, mint a Kollonics-féle conventióban foglalt intézkedések végrehajtása. Jelenleg a szokás szerint a fiscus az elhalt egész vagyonában örököl, vacantia idejében az összes javadalmakat élvezi. A conventio pedig l/3-ot biztosít az elhalt vagyonából és a vacans beneficium jövedelmének felét. Új conventióval alig lehetne ennyit elérni, mint amit az usus biztosít a kincstárnak. Az elhalt főpapok hagyatéka körül előforduló sikkasztások fejében bő kárpótlást ad a vacans beneficium jövedelmeinek élvezete.1 2 1 Staatsr. 1766:1169. 2 Staatsr. 1766: 3334.
