Theologia - Hittudományi Folyóirat 1. (1934)
Eckhart Ferenc: A királyi kegyúri jog gyakorlása Mária Terézia korától 1848-ig
210 ECKHART FERENC Mindez persze nem felel meg teljesen a valóságnak. A királyi pré- postságokra és apátságokra vonatkozólag királyainkat a 13—14. században a bemutatás joga illette meg, a káptalani javak betöltésére azonban nem volt királyainknak befolyása. Fraknóinak az a feltevése, hogy a főpapok nálunk királyi felhatalmazás alapján töltötték be a beneficiumokat,1 bizonyíték hiányában nem fogadható el. A rezer- vációk korszakában e javakra vonatkozólag a pápák éltek a betöltés jogával anélkül, hogy a királyok a bemutatás (praesentatio) jogát gyakorolták volna.1 2 Ez még Zsigmond idejére is áll,3 s tőle bírunk már adományleveleket is, amelyekkel a káptalani javadalmakon bírt kegy- úri jogait az illető főpapnak engedi át.4 Mégis még a 15. század derekán is nevezett ki a pápa prépostokat Magyarországon.5 Csak a század második felében állapodik meg a kegyúri jog kiépítésével a királyoknak e javadalmakra vonatkozó betöltési joga. Mikor az első törvényhozási intézkedés történik e kérdésben (1498 : 68. t.-c.), persze szokott módon «az ősi szabadságra» hivatkoznak a rendek, amelynek értelmében az összes javadalmakat a király adományozza, a főpapok pedig csak a királytól nyert felhatalmazás alapján.6 Ez épúgy nem felel meg az igazságnak, mint több más, nemcsak egyházi vonatkozásban elhangzott hasonló hivatkozás az «ősi» jogokra. Kollár említett memorandumában tanácsokat adott arra nézve is, hogy az uralkodó jogát e téren hogyan lehetne visszaszerezni. A király intézzen kérdést a püspökökhöz, hogy minő hatalomból kifolyólag és kinek a nevében adományozzák a javadalmakat, és hogy minő privilégiumokat tudnak jogaikra vonatkozólag felmutatni. Ha a magyar főpapság ilyen adományleveleket felmutatni nem tud, úgy bizonyos, hogy visszaélést követnek el a királyi kegyúri jog rovására. Szükségesnek tartotta az adománylevelek formuláinak megvizsgálását, hogy vájjon megfelelnek-e azok a főkegyúri jognak vagy legalább meg kellene hagyni a püspököknek, hogy gondoskodjanak az adományleveleknek olyan megfogalmazásáról, hogy a királyi kegyúri jog legalább így megóvassék. Az államtanács kapvakapott Kollár véleményén, de nagyobb biztosság kedvéért azt javasolta, hogy a királynő a magyar kancelláriától kérjen beható felvilágosítást, vájjon mikor adtak a magyar királyok az érsekeknek és püspököknek jogot a káptalani javak betöltésére. A királynő ily értelemben intézett kéziratot Esterházy kancellárhoz (1766 március 23) elrendelve egyszersmind, hogy terjessze be I. Ferdinánd korából az adományokleveleket, de az újabbkoriakat is, hogy meg lehessen állapítani, mikor történt a változás a formulákban.7 1 I. m. 39. 44—46. 2 U. o. 55. 1. 3 U. o. 109. 113. 4 U. o. 128. 6 U. o. 143. 6 U. o. 209. 1. 7 Mindez Staatsrat 1766: 468. Bécsi Állami levéltár.
