Theologia - Hittudományi Folyóirat 1. (1934)
Eckhart Ferenc: A királyi kegyúri jog gyakorlása Mária Terézia korától 1848-ig
A kancellárnak javaslatot kellett a királynői kézirat szerint tenni, hogy a király jogainak megvédésére mi történjék.1 A magyar kancellária egy év múlva felterjesztett javaslatában a Corpus Juris-szal igazolta, hogy a magyar királynak kegyúri joga minden javadalom adományozására kiterjed. Hivatkozott a Hármaskönyvre, amely szerint a királyokat ez a jog az egyházak alapítása és a kereszténység elterjedése révén illeti meg. (P. I. tit. 11.) Idézte az 1498 : 67., 1526:21., az 1553:9. és 1569:36. tc.-c.-ket, az újabbak közül pedig 1723:55. és 1741:16-t, mely utóbbinak a hozatalakor a királynő leiratban szólított fel mindenkit, aki azt állítja, hogy Magyarországon kegyúri joga van kanonokságok vagy más javadalmak betöltésére, ezeknek a jogoknak az igazolására. Arra vonatkozólag, hogy miként jutott a kanonokságok adományozásának a joga I. Ferdinánd ideje óta a püspökök kezére, holott erről semmi törvényes intézkedés nem szól, a kancellária nem tudott felvilágosítást adni. I. Ferdinánd és utódjai alatt egészen 1666-ig az érsekeknek és a püspököknek részint külön oklevélben adta meg a király a javadalmak eladományozásának a jogát, részint már a kinevező oklevélben. Ez állítás igazolására több oklevelet mellékelt a 16. és 17. századból.1 2 I. Lipót alatt 1696-ig a kegyúri jogot a főpapok az adománylevelekben kapták meg. 1696 óta azonban az adománylevelekben a kegyúri jog adományozásáról nem történik kifejezetten említés és külön okleveleket sem kaptak erről. A főpapok mindamellett ma is élvezik a káptalani javak adományozásának a jogát, és semmiféle okmányt erre a jogra nézve a kancellária nem ismer. A kancellária a törvényeknek jobban megfelelő módot a királynő akaratának végrehajtására nem látott, mintha az uralkodó leiratot intéz a prímáshoz, mint a klérus fejéhez, hogy az összes főpapok bizonyítsák be kegyúri jogaikat, amelyeket a kanonoki javadalmak adományozása körül gyakorolnak.3 Az államtanács a kancellária fejtegetéseivel nagyon meg volt elégedve. A szakértő ezekben a kérdésekben báró Stupán volt. Szerinte világos a kancellária fejtegetései alapján, hogy a királyokat Magyar- országon a kereszténység behozatala óta a kegyúri jog, nemcsak a püspökségek és a nagyobb főpapságok, hanem minden más káptalani méltóságok és egyházi javadalmak betöltése körül megilleti. Ha az érsekek és püspökök mindig éltek volna az adományozás jogával, úgy nem lett volna szükség arra, hogy a királyok mindig külön adományozzák az újonnan kinevezetteknek ezt a jogot. Egy az oklevelek közül, amelyeket a kancellária mellékelt, ezt az okoskodást meghazudtolni látszott és szeget ütött az államtanácsos fejébe. Mikor Lipót Szelepcsényit esztergomi érsekké kinevezte, ezt «cum iuribus patronatus ad eundem archiepscopatum Strigoniensem de iure et ab antiquo spectantibus et pertinere debentibus» tette. Mária Terézia azonban, mikor az esztergomi szék üresedése idejében néhány javadalmat eladományozott, ezt a 1 Orsz. Levéltár. Őrig. ref. 1766, 617. 2 1527, 1553 és 1569. 3 Őrig. ref. 1767: 550. Orsz. Levéltár. 1767. május 7. A KIRÁLYI KEGYÚRI JOG GYAKORLÁSA MÁRIA TERÉZIA KORÁTÓL 211 14*
