Theologia - Hittudományi Folyóirat 1. (1934)
Radó Polikárp: A zsoltárkönyv a tökéletes élet útmutatója a szentatyák szerint
ÚJABB TEOLÓGIAI IRODALOM 187 a kritériumot, amelynek az alapján Svedenborg, Trine és Steiner élményeit merőben érzéki csalódásoknak minősíti, Szent Teréz átéléseit ellenben a pszeudo-hallucinációt teljesen kizáró, teljes egészükben pedig a pszichikai törvényekkel nem magyarázható jelenségeknek tartja. Végeredményben, a nagyon is alanyi előfeltételek figyelembevétele alapján, a misztikus élmények mindenáron való kierőszakolását elérhetetlen utópiának látja. Azt persze Vértesi maga sem hiszi,hogy kegyetlenül józan érvelésével az egyéni élményt mindennél többre becsülő ellenfélt sikerülne meggyőznie. De könyvét nem is ezeknek szánta, hanem azoknak, akik a tudományos kritika jogát az okkult élményekkel szemben is hajlandók elismerni. Célja az volt, hogy az alázatos, önmagában nem bízó, a lelki haladás szempontjából a misztikus átéléseket higgadtsággal értékelő szentnek s az öntelt, önmagának isteni csalhatatlanságot követelő, rendkívüliségben kéjelgő antropozófus típusnak a szembeállításával az alázatos és józan Isten-keresés apológiáját adja. A szerző jó szándékához nem férhet kétség. Más kérdés azután, hogy e felette kényes feladat megoldása minden tekintetben a legtökéletesebben sikerült-e? Megvalljuk, a szerző által alkalmazott módszertani eljárást, mely a misztikus élményeket a tapasztalati lélektan általános fogalmi körébe iparkodik bevonni s azután ezen az alapon bírálja el őket, nem tartjuk a legmegfelelőbbnek. A misztikus élmények is tudatélmények s így pszichológiai magyarázatuk kétségtelenül jogosult. Ha azonban figyelembe vesszük, hogy a lelki élet gazdag individuális változatossága mellett már a normális lélektan törvényei is, a természettudományi törvényekhez képest, csak szabályszerűségeknek tekinthetők, még nehezebb lesz az egyetemesítő fogalmi apparátus alkalmazása a misztikus rendkívüli élményeinek a magyarázatánál. Úgy véljük, ilyen természetű élmények vizsgálatánál nagy jelentősége van a beleélésnek, ami iránt azonban a szerző határozott idegenkedést tanúsít. Szent Teréznek az Egyházon kívüli misztikusokkal való összehasonlításánál szívesen láttuk volna a tárgy különbözőségével adott élménykülönbözőség fokozottabb kiemelését. Nézetünk szerint pszichológiailag is indokolt álláspont a keresztény misztikus-élmény sajátos jellegének a hang- súlyozása. A párhuzamba állításnál természetesen azt is figyelembe kell venni, hogy Szent Teréz a keresztény misztikának csak egy típusát képviseli, s nagy kérdés, hogy a szerző egy Szent Bernátról, egy Szent Bonaventuráról vagy egy Keresztes Szent Jánosról a Szent Terézével azonos lelki struktúrát állapíthatná-e meg? Jó lett volna továbbá figyelembe venni a misztikus élet különböző fokait. Ennek szem előtt tartásával szerzőnek a misztikus élet lehetőségére vonatkozó végső ítélete kétségtelenül kedvezőbben alakult volna. Megvalljuk végül, hogy a könyv címét sem tartjuk teljesen megfelelőnek. Misztikán a szűkebb értelemben vett Isten-misztikát szoktuk érteni, a könyv tárgya azonban nem esik ezzel össze. Főkép ezekben tudjuk az okát adni annak, hogy midőn a könyvet letettük, a szerző alapos és elismerést érdemlő tudományos készültsége dacára sem tudtunk bizonyos kielégítetlenség érzésétől szabadulni. Kecskés Pál.
