Theologia - Hittudományi Folyóirat 1. (1934)
Kühár Flóris: A mai vallástörténet fő irányai és módszerei (I.)
A MAI VALLÁSTÖRTÉNET FŐ IRÁNYAI ÉS MÓDSZEREI 153 A fetisizmus és az animizmus elméletei után az evolúciós irányzat a totemizmust tette meg valláskialakító tényezővé. Elsőnek Mac Lennem mutatott rá arra a jelenségre, hogy bizonyos törzsek meghatározott állattal, növénnyel tartanak rokonságot azáltal, hogy tőle való leszármazásukat vallják. Ez a totemhit befolyásolja társadalmi berendezésüket, mert a közöstoteműek külön csoportba (clan) tartoznak és házastársat más csoportból keresnek. (Exogamia.) A totemizmus elterjedésének, formáinak felkutatásában J. G. Frazer1 szerzett érdemeket. Ő azonban a totemizmusban nem lát szorosan vett vallási jelenséget. A totemizmusban vallási kezdőfokot W. Robertson Smith1 2 3 látott. A zsidó vallás totemisztikus eredetét is be akarta bizonyítani abból, hogy a törzsek nevei állatnevek, hogy az állatok tiszta és tisztátalan osztályokra esnek szét és a tisztátalan állatok megevése tilos, hogy a zászlókon állatképek vannak stb. Smith az áldozatot magyarázta a totemizmusból oly formán, hogy bár a totemállat megölése rendszerint tilos, de bizonyos ünnepélyes alkalmakkor ezt a tilalmat felfüggesztik, hogy a totemállattal rokon ember az állatban benneélő istenséggel az áldozati lakoma által részesüljön. Csak az volt a baj, hogy Smith ennek az elméletnek igazolására a sémitáknál nem talált adatot. Egyetlen idevágó adatát Szent Nilus életében kereste. Pedig a sémiták bőven áldoztak állatokat, de nem totemállatokat ! Smith elméletét részben elfogadta B. Stade, J. Benzinger, G. Kerber. S. Reinach3 népszerűsítette ezt az irányt, melynek a F. B. Jevons anglikán teológus is szószólója lett. G. Foucart,4 * 6 V. Zap- letal5 mutatták ki ezen elmélet tévedéseit. Hogy a psychoanalitikus S. Freud vallástörténeti kontárkodásában az ű. n. «Oedipus-komplex» (a gyermek megöli apját, hogy feleségéhez, a gyermek anyjához, hozzájusson) révén a totemizmust is előrántja, meg hogy E. Durkheim6 felújítja a rég megcáfolt elméletet, az nem változtatott ennek vallásmagyarázó értéktelenségén. A totemisztikus elméletek már rést ütöttek az animizmus egyeduralmán. Ezzel párhuzamosan terjedt az a vélemény, hogy 1 Totemism and Exogamy. London, 1910. 2 Lectures on the Religion of the Semites. 2. kiad. London, 1894. 3 Cultes, Mythes et Religion. (Paris, 1905—6.) — Orpheus. Paris, 1909. 4 La Méthode comparative dans l’Histoire des Religions. Paris, 1909. 6 Der Totemismus und die Religion Israels. Freiburg, 1901. 6 Les formes élémentaires de ia religion. Paris, 1912.
