Theologia - Hittudományi Folyóirat 1. (1934)
Kühár Flóris: A mai vallástörténet fő irányai és módszerei (I.)
152 KÜHÁR FLÓRIS az élők világa alakul e feltevés szerint az egysejtű lényekből tovább- tovább, a gerincesekig és a majom közvetítésével az emberig. A vallástörténeti evolúció — akárcsak az előbb ismertetett vallástörténeti rendszerek — lemond a történelmi módszerről, melynek célja, hogy a jelenségek térbeli és időbeli viszonyait, egymásutánjait és egymásból eredését tárgyi érvényű eszközökkel felderítse. Az evolúciós módszer nem szorul rá a térben, időben távolálló, egyébként hasonló jelenségek összefüggéseinek kutatására. Az evolúciós ethnológia általában elfogadja A. Bastiannak Elemen- targedanke-ját,1 alapvető eszméjét, mely szerint tartalmilag és alakilag egyező dolgok, tárgyak, eszmék az emberi természet lényeges azonossága miatt a Föld különböző helyein egyszerre vagy különböző időben egymástól függetlenül alakultak ki. így tehát fölöslegessé válik a térbeli és időbeli összefüggések kutatása. Az evolúció ismer ugyan vallási összehasonlítást, de igazi összehasonlító vallástörténetet nem ismer. Bastian elvére támaszkodva, az evolúció a több pályájú párhuzamos vallásfejlődés kimutatásán fáradozik. A fejlődés gondolata megkívánja, hogy kiindulópontként, kezdőfokként a legegyszerűbb jelenséget vegye alapul. A vallásnál ezt a kezdőfokot nem láthatja se a sokistenhitben, se az egyistenhitben, hisz bennük a vallás összes elemei kapcsolódnak már. Már most, hogy miben találja meg ezt a kezdő fokot, az végeredményben a kutató alanyi igazodásától függ, abban, hogy mit akar kitalálni. Ha a vallásban a tárgyi oldalt tekinti fontosnak, akkor a fétisre hibáz rá ; ha az alanyit, akkor vagy valami lelki mozzanatot jelöl meg a vallás kezdeteként : félelmet, csodálkozást, szellemhitet vagy valami cselekményt, praktikát : varázslatot, vagy megelégszik a «Deus ex machina»-val és a vallást az ősbutaságból,2 vallástalanságból eredezteti. Az ilyen vallásfejlődési módszerek tehát vagy tágabban ethnológiaiak, vagy lélektaniak. A lényeg az, hogy a primitíveknél minél több oly adatot gyűjtsenek, melyet éretlen, sületlen, tökéletlen, «vad» volta miatt nyugodtan lehet a «fejlődés» elejére állítani. A fejlődés további fokait is könnyű megállapítani ily módszerrel. Mert az a fontos, hogy ne legyenek ugrások, hanem lassú, észrevétlen átmenetek, melyeknél a következő fok csak annyit ad az előbbihez, hogy a «vad» ember baktató esze is felérhessen hozzája, ha már az első fokra ráhibázott. 1 Der Mensch in der Geschichte. 1859. 2 K. Th. Preuss : Der Ursprung der Religion. Globus. (1904.)
