Theologia - Hittudományi Folyóirat 1. (1934)
Kühár Flóris: A mai vallástörténet fő irányai és módszerei (I.)
150 KÜHÁR FLÓRIS nevekben, ami az ősi indogermán ég-isten tiszteletére engedett következtetni. Ezen irány legkiválóbb művelője és népszerűsítője Max Müller, (f 1900.)1 Az istenek nemi elkülönülését a szavak neméből akarja levezetni. (Mintha hím- és nőnemű istenek csak oly népeknél volnának, melyek nyelvében a szavaknak nemük is van !) Vallásfejlődési sémáit többször változtatta. Kezdetben elfogadta az őskinyilatkoztatást, később a vallás kezdetét a henotheizmusban látta. E szerint a vallási tudat egy istent emelt ki, mint legfőbbet és egyetlent a sok közül, mindenkori szükségletei szerint. Az indogermán vallások legkiválóbb ismerője, L. von Schroeder (Arische Religion. 1. 1914. II. 1916., Leipzig), a természetmitológiát már nem tekinti egyedüli vallásalakító tényezőnek, hanem mellette az ősi nagyistenhitet és az animizmust is értékeli. A 19. század második felében a természetmitológiai irány egy időre elhalkult. Üj virágzást biztosítottak azonban számára azok az ásatások, kutatások, melyek Babylon és Assyria vallás- történetébe engedtek mélyebb bepillantást. Itt az égitestek: Nap, Hold, Venus, az állatkor 12 csillagképe állnak a mítoszok középpontjában. Ez a megfigyelés adott lendületet a természetmitológia új irányának, az ú. n. astralis mitológiának, mely kezdetben a H. Lessmann által adott programm1 2 szerint elsősorban mitoszmagya- rázatot akart adni. Elvetette a mítosz szimbolikus, allegorikus értelmezését, benne az égitestekre vonatkozó primitív megfigyeléseket látott. Kereste a mítoszok motívumait, típusait. Érdeme, hogy rámutatott a Hold, a «szent» számok, időszámítás jelentőségére a mítoszokban. Az astralis mitológia képviselői E. Siecke,3 E. Böklen, aki az ószövetségen kísérletezett ezen módszerrel;4 W. Schultz, P. Ehrenreich, aki az astrális mítoszoknak az amerikai kiskultúrájú népeknél való elterjedését vizsgálta és egyúttal ezen irány kritikáját is megadta.5 1 Hibbert Lectures. Oxford. 1878. Contributions to the Science of Mythology. London. 1897. 2 Aufgaben und Ziele der vergleichenden Mythen-forschung. Leipzig, 1908. 3 Drachenkämpfe. Leipzig, 1907. Hermes, als Mondgott, 1908. Der Vegetationsgott. Leipzig, 1914. 4 Adam und Qain im Lichte der vergleichenden Mythenforschung. 5 Die allgemeine Mythologie und ihre ethnologischen Grundlagen. Berlin, 1910.
