Theologia - Hittudományi Folyóirat 1. (1934)
Sípos István: Joghatóságot gyakorol-e a házasságkötésnél közreműködő plébános?
122 SÍPOS ISTVÁN Csak legeslegújabban találkozunk írókkal, kik joghatósági cselekménynek minősítik a plébános közreműködését a házasság- kötésnél. Ilyen Gregor Krüger Die Delegation zur Eheassistenz (Breslau, 1932) c. munkájában és Triebs kitűnő házasságjogi könyvében (Praktisches Handbuch des geltenden kan. Eherechts..., IV. 1933., § 71., melynek címe : Der Trauungsakt als Jurisdiktionsakt ). Ezek szerint szakítani kell azzal az ingadozással, mely az irodalomban is, a kódexben is jelentkezik. Az irodalomban egyrészt még mindig azt tanítják, hogy az eskető plébános pusztán tanú, de másrészt sokan hozzáteszik, hogy az esketés igen hasonlít, igen közeláll a joghatósági cselekményekhez. A kódex is ingadozik : az esketésre felhatalmazott papot delegátusnak mondja, a felhatalmazást delegatiónak, amely szavak a joghatósággal kapcsolatban használatosak ; máskor meg licentiának nevezi az esketésre való képesség továbbadását. Szűnjék meg ez a határozatlanság és valljuk és tartsuk, amint a kódex utáni jogfejlődés is erre vezet, hogy a plébános közreműködése a házasságkötésnél joghatósági cselekmény, annak másra ruházása a iurisdictio továbbadása, ennek megint másra ruházása subdelegatio s ennek mind a iuris- dictióra vonatkozó 199. kánon szerint kell történnie. Triebs a következő bizonyítékokat hozza fel nézete mellett : 1. a plébánosnak csak addig és csak annyiban van meg a képessége a házasságkötéseknél való közreműködésre, amíg és amennyiben plebánosi hatalma van ; 2. csak plébániája területén belül van meg ez a képessége, vagyis mindkét pont szerint csakis mint egyházi hivatal viselője asszisztálhat ; 3. mint egyházi hivatalnok kérdezi és veszi ki a felek beleegyezését, tehát az Egyház nevében és megbízásából tevékenyen működik közre a házasságkötésnél ; 4. képességét a házasságkötésnél való közreműködésre másra delegálhatja ; delegálni azonban csak az képes, akinek hivatali hatalma, ordinaria iurisdictiója van ; tanú, ha mindjárt minősített is, nem delegálhat, mert a tanúskodás nem hivatali hatalom ; 5. a kódex-magyarázó bizottság 1927 dec. 28-iki autentikus törvénymagyarázata szerint az esketésre delegált pap subdelegációra jogosult, ha a plébános a subdelegálásra kifejezetten felhatalnazta ; hasonlóképpen jogosult a subdelegálásra a vicarius cooperator, ha általános delegatiót kapott ; ebből következik, hogy a kódex-magyarázó bizottság a plébánosnak asszisztálásra való képességét hivatali hatalma egyik részének tekinti és ezért alkalmazza rá az 199. kánon 3. és 4. §-át.
