Teológia - Hittudományi Folyóirat 50. (2016)
2016 / 1-2. szám - TANULMÁNYOK - Rokay Zoltán: Gottfried Wilhelm Leibniz (+1716) és a szubsztancia - Leibniz "szubsztancia"-fogalmának gondolattörténeti előzményei
Gottfried Wilhelm Leibniz (fl 716) és a szubsztancia ROKAYZOLTÁN tes impozáns metafizikai disputádéiban35 azt az álláspontot képviseli, hogy a testek az anyag szubsztanciális részeiből állnak, amelyeket egy szubsztanciális kapocs köt össze. Az akcidensek a szubsztanciával analóg módon saját léttel rendelkeznek, ám a szubsztancia lététől különböznek. „Természetüknél fogva” a causa formalis feladatát töltik be (azzá teszik a szubsztanciát, ami). 6. ÚJKOR: RACIONALIZMUS ÉS EMPIRIZMUS René Descartes (1596-1650) módszertani szkepszise segítségével (amely által kétségbe vonja a tekintély, a hagyomány és az érzéki tapasztalat érvényességét) eljut a „cogito ergo sum” elvhez, és megállapítja, hogy az „én” gondolkodó szubsztancia. Ennek megfelelően megkülönbözteti a „gondolkodó dolgot” (res cogitans) és a „kiterjedt dolgot” (res extensa: anyagi világ, beleértve testemet is). Ennek a kettőnek önmagában állónak, szubsztanciának kell lennie. Ez azonban teremtett szubsztancia (substantia creata), amelynek szubsztancia-volta abban van, hogy egyedül Isten közreműködésére van szüksége ahhoz, hogy létezzen. Ettől különbözik a teremtetlen szubsztancia (substantia increata), Isten, amely szubsztanciának semmire sincs szüksége ahhoz, hogy létezzen. - A szubsztancia tehát analóg: alkalmazható a Teremtőre és a teremtményre.53 54 55 56 Descartes dualizmusa: rés cogitans — res extensa feloldatlan marad. Ennek a dualizmusnak feloldására vállalkozott Spinoza, Baruch de (1632-1677), aki egyetlen szubsztanciát tételez: ez pedig Isten és a természet (deus sive natura), miközben megkülönbözteti a „natura naturans”-t: ez a Teremtő természet és a „natura naturatá”-t: ez a teremtett természet. Ennek az egy szubsztanciának az attribútuma a cogitatio és az extensio, a moduszai az egyes létezők. Ebből a szubsztancia-tanból, amely nem tudja magát mentesíteni a panteizmus gyanújától és vádjától, Spinoza levezeti az ő etikai elveit, amelyek arra épülnek, hogy mindannyian egyazon isteni szubsztancia részei vagyunk.33 John Locke (1632-1704) az érzéki tapasztalatot tekinti minden megismerés forrásának és következésképpen tagadja a „velünk született ideák” lehetőségét a szubsztancia ideáját is tagadja, mivel sem érzékelés sem reflexió útján nem tudunk róla egy ideát szerezni, és így a „szubsztancia szóval nem jelölünk egyebet, mint egy nem tudjuk minek a bizonytalan feltételezését”.36 7. LEIBNIZ Ebből a háttérből értelmezhetjük, amit Leibniz mond a szubsztanciáról (szem előtt tartva, hogy Leibniz nem alkotott lezárt rendszert, s így a szubsztancia-kérdése is magán viseli stílusának sajátosságát). Leibniz elégedetlen Spinoza statikus szubsztanciamonizmusá- val és abból származó panteizmusával, ám ugyanakkor Descartes dualizmusába sem akar visszaesni. Ezért egy dinamikus, „pluralisztikus” szubsztancia-modellt javasol: szubsztanciák az Isten teremtette világegyetem végső alap-elemei, amelyeket Leibniz úgy jellemez, mint Isten által alkotott egyszerű szubsztanciákat, vagy „monaszokat" („Monaden”), 53 ROKAY, Z., Néhány észrevétel Pázmányßlozofiai munkássága kapcsán, in Teológia (2002), 211. 54 Descartes, R., Meditationes de prima philosophia..., 1642. 55 Benedicti De Spinoza: Opera I—II. Vloten, Hága 1882. 56 Locke, J., Értekezés az embert értelemről, 1689—1690. 87
