Teológia - Hittudományi Folyóirat 50. (2016)
2016 / 1-2. szám - TANULMÁNYOK - Rokay Zoltán: Gottfried Wilhelm Leibniz (+1716) és a szubsztancia - Leibniz "szubsztancia"-fogalmának gondolattörténeti előzményei
Gottfried Wilhelm Leibniz (f 1716) és a szubsztancia ROKAY ZOLTÁN Gilbertus Poretanus (fi 154) hat kategóriát ismer. Magát a szubsztanciát, a mennyiséget, minőséget és relációt nem tekinti kategóriának. A szubsztancia „hordozza” az összes többit, s az azt követő három magában a szubsztanciában van.41 Gilbertus elítélt Szentháromságról szólóelmélete is összefügg szubsztanciafelfogásával. 4. AZ ÉRETT SKOLASZTIKA Arisztotelész „újrafelfedezését” az arab gondolkodók (Avicenna 11037 és Averroész ti 198) írásainak megismerése és az azokkal folytatott vita eredményezte. Az előbbi szerint csak Isten esetében beszélhetünk szubsztanciáról, mivel egyedül ő létezik „per se” és „a se”. Egyébként a lét (létezés) nem tartozik szükségszerűen a dolgok lényegéhez, hanem akcidensként „kívülről” járul hozzá.42 Averroész, egészen Arisztotelész szellemében az aktus és potencia szempontjából közelíti meg a szubsztancia-akcidens-témát. Az akci- densek csak gondolatilag különíthetőek el a szubsztanciától. A középkor, érett skolasztika további meghatározója volt a koldulórendek megjelenése és az egyetemi oktatás felvirágzása. Alexander Halenrin (1185—1245) és őt követő Szent Bonaventura (1217/18-1274) a szubsztanciát mint önmagában állót (perse stando) és olyant értelmezi, amin minden egyéb áll (suppositum, substando aliis: „állag”). Bonaventura szubsztanciának nevez minden aktuális létezőt, akár önmagában van az alapja: Isten, akár másban: teremtmények. „Ens per se”-nek azonban csak Isten mondható.43 — Albertus Magnus (1200 körül—1280) tekinthető az első gondolkodónak, aki Arisztotelész „Metafizikája” értelmében szisztematikusan foglalkozott a szubsztancia és akcidens- kérdésével. Az érdeklődés középpontjában az a kérdés állt, vajon a szubsztancia az „an sit” (létezik-e, van-e), vagy a „quid sit” (micsoda?) jelölése: mennyiben vonatkozik az egzisztenciára és mennyiben az esszenciára?44 Aquinói Szent Tamás (1224—1274) nem hagyott hátra rendszerező művet a szubsztanciáról. A létezőt lényege teszi azzá, ami. Lételméletét az actus és potentia, a matéria és forma segítségével fejti ki. - A szubsztancia és akcidensek elvonatkoztathatok, de nem választhatók el egymástól (más az absztrakció és más a szeparáció). Akcidensek nem létezhetnek szubsztancia nélkül. A „transzszubsztanciáció” az eukarisztia esetében csoda.4’ A lélek - amennyiben a testtől független és az angyalok „substantia separata”, meghaladja az értelmet, ám azzal nem ellenkezik. Amennyiben az embert mint összetett lényt határozzuk meg (ens compositum), és a matéria-forma segítségével akarjuk értelmezni, a lélek a forma, ám forma substantialis. — Duns Scotus (1266—1308) rámutat, hogy a szubsztancia nem idéz elő sajátságos, megfelelő képzetet az értelemben. Ezért a szubsztanciáról mindössze annyit tudhatunk, hogy mi nem.46 Wilhelm Ockham (1280 körül — 1346/49) az ő nominalista nézetének és „borotvájának” — nevezett elvének megfelelően („ne tételez41 DS 745. A. Bcrthaud, Gilbert de la Porcé ct sa philosophic. Poitiers, 1982. — Migne, Patres Latini, 64, 1255-1422. 4! Avicenna Latinus, Philosophia prima, Leiden 1977. 43 Vö. Historisches Wörterhuch der Philosophie, 511. 44 Uo. 512. 45 Uo. 513-514. valamint Summa Contra Centiles (cd. Leonina) Roma 1882. 15, 213. Úgy tűnik, Szent Tamás az ő cukarisztiafclfogásában Silva Candida realisztikus-szenzualista álláspontjától eltérően inkább Berengarius felé hajlik: „Nulla rei fit scissura: Signi tamen fit fractura” (Lauda Sion Salvatorem): „Nem a dolognak lesz szakítása, csak a jelnek lesz törése” (szó szerint). 46 Dám, V., A létfogalom Duns Scotus rendszerében, Magyar Barát Kiadása, Vác 1946. 85
