Teológia - Hittudományi Folyóirat 50. (2016)
2016 / 1-2. szám - TANULMÁNYOK - Rokay Zoltán: Gottfried Wilhelm Leibniz (+1716) és a szubsztancia - Leibniz "szubsztancia"-fogalmának gondolattörténeti előzményei
Gottfried Wilhelm Leibniz (f1716) és a szubsztancia ROKAYZOLTÁN hogy jóváhagyja azt, ahogyan a te őrületed védelmezi. Sokkal közelebb áll az igazsághoz, hogy akinek nem adatott meg, hogy jobban értsen, hogy ekképpen értelmezze, hogy Krisztus testét epiousziosz, vagyis supersubstantialis kenyérnek mondjuk: az ember két szubsztanciából áll: a lélekből és a testből, a magasabb rendűből és alacsonyabb rendűből. A magasabb rendűt Krisztus teste táplálja az örök életre a belső kenyérrel, lelki kenyérrel; az alacsonyabb rendűt az ideiglenes életre táplálja érzéki kenyérrel, amely a konszekráció után mégis Krisztus teste és azért a hívőnek örök életére válik. így, mivel az ember két szubsztanciából áll, testből és lélekből, úgy, aki a testet szubsztanciának nevezheti, s az érzéki kenyeret, amely a testet táplálja szubsztanciális kenyérnek, a lelki kenyeret pedig, vagyis Krisztus testét, amely a lelket táplálja, supersubstantialisnak mondhatja.”36 „Ehhez hozzá kell tenni, amit ugyanazon Zsidókhoz írt levélben állít, mondván: ebben a testben és vérben az emberi lélek semmi vérzőt, semmi romlandót nem fogad magába, hanem csak az üdvözítő és éltető szubsztanciát a kenyérben és a borban. Azt akarja, hogy ezeket a szavakat félreérthetetlenül Krisztus testére vonatkoztassuk: »üdvözítő és éltető szubsztanciát«, majd, amit a következőkben hozzáad: »a kenyérben és a borban« azt akaija félreérthetetlenül mondani, hogy érzéki kenyeret és bort értsünk, nem pedig, amint te akarnád, akcidenseket, amelyek szubjektumukban voltak. Ha ugyanis azt értette volna, sőt ha veled együtt helytelenül állította volna, hogy így kell érteni a mondottakat, hogy ami a konszekráció után az oltáron van kenyér és bor, az a test részecskéje, Krisztus testéé, amelyet átvitt értelemben mennyből alászállott kenyérnek neveznek , és a bor Krisztus vére, amelyet átvitt értelemben neveznek annak a bornak, amely felvidítja az ember szívét, úgy nem fűzné hozzá következetesen: »a kenyérben és a borban«, mert ha így értette volna, amit mondott: »üdvözítő életadó szubsztancia a kenyérben és a borban«, az csak annyit tett volna, mintha azt mondaná: üdvözítő, életadó szubsztancia az üdvözítő szubsztanciában.”'7 A transzszubsztanciáció kifejezést, amely azóta az „átlényegülés”-nek fordított „szentségi cselekmény”-t jelöli („ez az én testem” — „ez az én vérem”), nagymértékben ez a vita határozta meg. Ezen felül az eukarisztia sajátosságát is kiemeli a szentségek, sorában. A szentségeknél ott van a rés — a „dolog”, aminek a szentség (szentségijei) jele és eszköze és a sacramentum — a „dolog jele és eszköze” Az eukarisztia esetében a kenyér és a bor a rés -Jézus Knsztus Teste és Vére, és annak szentsége (sacramentum), jele és eszköze. Tehát: Jézus Krisztus teste és vére res et sacramentum. A „szubsztanciát” illetőleg tisztában kell lennünk azzal, hogy még az érett skolasztika előtti korszakban vagyunk, az arab és Nagy Szent Albert (Aquinói Szent Tamás Arisztotelész-recepciója, Moerbeke Vilmos 1215 körül — 1286) Ansztotelész-fordítása előtt. így a szubsztancia nem csak a dolgok „lényegét”, vagy természetet jelöli, hanem „ételt”, „élelmet”, „táplálékot” is, amint a liturgikus szövegekből ismeretes, s ahogyan ezt Berengarius harmadik válasza is mutatja: „Ugyanehhez járul szükségszerűen, amit a pap kér: »A mai karácsony (születésed) misztériumát szolgálják a mi adományaink, hogy ahogyan mint ember megszületett 56 Berengár, 2009, 140. 57 Berengár, 2009, 150 (Berengár II. válasza: 143-216.) 83
