Teológia - Hittudományi Folyóirat 50. (2016)
2016 / 1-2. szám - TANULMÁNYOK - Rokay Zoltán: Gottfried Wilhelm Leibniz (+1716) és a szubsztancia - Leibniz "szubsztancia"-fogalmának gondolattörténeti előzményei
ROKAYZOLTÁN Gottfried Wilhelm Leibniz (f1716) és a szubsztancia A szabad művészetek kultiválása magával hozta az ún. „dialektikusok és antidialek- tikusok” vitáját. A kérdés az volt, megengedett-e, és mennyire megengedett a hit kérdésében, teológiai kérdésekben a tekintélyek (Szentírás, zsinatok, atyák) mellett a szabad művészeteket, elsősorban a dialektikát alkalmazni.31 A dialektika anyagát elsősorban Arisztotelész Organonja és a neki tulajdonított Kategóriák alkották.32 Ez utóbbi viszont már beszél a szubsztanciáról — amelyet sokan „1. kategóriának” tartanak, mások viszont tagadják, mivel a lét (uszia) nem kategória. A második eukarisztikus vita főszereplői Boldog (páviai) Lanfrancus canterburyi érsek (1010 körül — 1089) és Tours-ι tíerengár (t 1088), a helybeli iskola vezetője voltak. Az előbbi egy „realisztikus” felfogást képvisel (az Eucharisztiában a történelmi Jézus Krisztus testét érintjük, töijük meg és rágjuk). — Ezt az álláspontot Berengár tarthatatlannak minősíti. Híre eljutott Rómába, és két hitvallást kellett aláírnia: egyet 1058-ban, amelyet Silva Candida bíboros fogalmazott meg, s amely a már említett álláspontot teszi kötelezővé, s a sensualiter („érzékileg” — „érzékeinkkel”) szót az in veritate (valóban) mellett két ízben is alkalmazza.33 Berenganus továbbra is a saját álláspontját vallotta és hirdette, amiért is 1073-ban újabb hitvallást kellett aláírnia, amelyet VII. Szent Gergely, Hildebrand fogalmazott meg. Ebben ugyan megjelenik a veritas és a proprietas naturae (saját természetében), ám a sensualiter helyett a substantialiter és az in... veritate substantiae” kifejezést találjuk.34 Berenganus három Lanfrancusnak írt válasza maradt ránk. Ezekben Szent Ambrusra és Szent Ágostonra hivatkozik, akik nem substantialisnak, hanem supersubstantialisnak nevezik az eukarisztiát. A görög epiusziosz latin fordításának megfelelően a Miatyánkban: Berengár I. válasza (87—142) „Az egyház ugyanis szerte a világon vallja, hogy a kenyeret és a bort azért teszik az oltárra, hogy megszenteljék, ám a konszekráció közben felfoghatatlan és kimondhatatlan módon a test és a vér szubsztanciájává változik. A maga helyén, Annak szentségével, Akinek legszentebb testéről beszélünk, be fogjuk mutatni a különböző atyák különböző tanúságaiból, hogy így van, s nem is lehet másként. Nem tagadhatja, sőt állítja, hogy kenyér, ám mennyből alászállott kenyér, amely életet ad a világnak. Az a kenyér, amelyet Ambrus és Ágoston egyazon szóval epiusiosnak (azaz »supersubstantialis«-nak) nevez, mivel Krisztus teste minden teremtett szubsztanciánál nagyobb, minden teremtményt a legkiemelkedőbb méltósággal felülmúl, és a bor sem akármilyen, hanem az, amely felvidítja az emberek szívét, ám nem mindenkiét, hanem csak Isten szolgáiét, amelytől megittasodik a lélek, és amely megtisztít a bűntől.”35 „Szent Ambrus és Szent Ágoston írásaiban hozzáteszi az „epiuszion” görög szót, ám távol álljon mindkettőtől, hogy úgy értelmezze, távol álljon minden hallgatótól, ” Vő. Rokay, Z., Tekintély és ész, in 'Teológia XXV (2001/3—4), 45—56. 32 Uo. 33 ITS 690. Továbbá: Kandler, K.-H., Die Abendmahlslehre des Kardinals Humbert und ihre Bedeutung fiir das gegenwärtige Abendmahls-gespräch, Lutherisches Verlagshaus, Berlin-Hamburg 1971. 34 DS 700. 35 Boldog Lanfrancus canterburyi érsek könyve Az Úr Testéről és Véréről Tours-i Berengár ellen. — Tours-i Berengár három válasza Lanfrancusnak (ford. Rokay, Z.), Textus Receptus I, Lux Color Printing, Óbecse 2009. (A továbbiakban: Berengár, 2009): Berengár I. válasza, 137. (Latinul: Corpus Christianorum. Continuatio Mediaevalis LXXXIV— LXXXV, Turnholt 1988.) E0L0G1, 82
