Teológia - Hittudományi Folyóirat 50. (2016)
2016 / 1-2. szám - TANULMÁNYOK - Rokay Zoltán: Gottfried Wilhelm Leibniz (+1716) és a szubsztancia - Leibniz "szubsztancia"-fogalmának gondolattörténeti előzményei
ROKAYZOLTÁN Gottfried Wilhelm Leibniz (f1716) és a szubsztancia Epikurosz ismét különbséget tesz az önmagában lévő „uszia ” és annak tulajdonságai: „szynbebékota”, járulékai között, amit joggal fordíthatunk a „szubsztancia” és az „accidens” kifejezéssel.21 Az újplatonizmus hangsúlyozza az „uszia" osztatlanságát, értelmes (értelem) és megismerés hordozóját és „test-nélküliségét” (szellemi, lelki mivoltát).22 Plótinosz azért van fenntartással az ansztotelészi usziával szemben, mert az nem fejezi ki a lét és a létre- jövés közötti különbséget. Porphyriosz különbséget tesz a testi és a test nélküli uszia között. Valójában csak az utóbbi érdemli meg az uszia megjelölést, amely az isteni „proté” (első) usziáv al azonos. A testi individuumok valójában csak a tulajdonságok „kötegel” (athroiszma). Az egyes (egyedi) szubsztancia csak számunkra (prosz hémász) első, a megismerés, a létrend szerint viszont „levezetett”, inig a másodlagos uszia mint általános létező a megismerés szerint ugyan számunkra későbbi, de létét (természetét) tekintve elsőbbséget élvez (proteron fyszei) az arisztotelészi a pnon és a posteriori értelmében. Összefoglalóan az „uszia”-ról azt mondhatjuk eredetét és jelentését illetőleg, hogy a „lenni” segédigéből (illetve annak participiumából) levezetett kifejezés, és szem előtt tartva a gondolattörténeti összefüggéseket, azt leginkább a „lényeggel” fordíthatjuk le. Mivel minden további (meghatározás), megjelenés, őrajta nyugszik (lat. stare ’áll’), a latin „substantia” kifejezés híven visszaadja az uszianak legalábbis egyik legfőbb „funkcióját". (Hogy a magyar „állag” a szubsztanciának mennyire szerencsés fordítása, most ne képezze vita tárgyát.) Az uszia idővel a vele kapcsolatos, rajta mint szubsztancián „álló”, nyugvó „entitások”, akcidensek hordozója, valamiképpen mindezek létének oka, létüket „neki köszönhetik” — ám vele együtt (a későbbi skolasztika terminusával élve) elsősorban „ens rationis”-nak, értelembeli létezőnek számítanak. 2. A KERESZTÉNY ÓKOR - AZ ATYÁK Az uszia-substantia keresztény recepcióját, mint tudjuk, a szentháromságtam viták „idézték elő”. Tertullianus az Atya, a Fiú és a Szentlélek viszonyát úgy határozta meg, mint három personát egy substantiábzn,23 A Niceai Zsinat (325) hitvallása a Fiút mint az Atyával egylényegűt („homouszion”) határozta meg, amit a latin szöveg a consubstantialisszú ad vissza.24 Nagy Szent Bazil különbséget tesz a hyposztaszisz (lat. persona a prosoponból?) és az uszia között. Ez meghatározta a későbbi substantia-tant, rámutatva, hogy három „személyben” lehet egy lényeg („természet”), uszia, substantia, és egy személyben lehet két természet (ld. hyposztatikus unió Jézus Krisztusban). Nyszai és Nazianzoszi Szent Gergely kifejezetten azonosítják a hyposztasziszt a pro- szópomaal (persona) és az individuummal (atomon). Szent Ágoston kifejezetten állítja, hogy Istenben a substantia és a relatio (viszony) kivételével minden kategóna hatályon kívül kerül, mivel Isten ugyan substantia, ám nem olyan értelemben, hogy akcidenciák (járulékok) tartoznának hozzá, hanem ő az egyetlen tiszta és igaz szubsztancia, az ő egységessége következtében, és ugyanakkor eszentia. Mi21 Vö. Magyary, Z. — Techert, M., A hellén újplatonizmus története, Akadémiai, Budapest 1937. 22 Vö. Historisches Wörterbuch, 502. 23 CCSL 2 (Tumhout) 1172k. 24 DS (Dcnzinger— Schönmetzer, Enchiridion Symbolorum...) 125. 80
