Teológia - Hittudományi Folyóirat 50. (2016)
2016 / 1-2. szám - TANULMÁNYOK - Rokay Zoltán: Gottfried Wilhelm Leibniz (+1716) és a szubsztancia - Leibniz "szubsztancia"-fogalmának gondolattörténeti előzményei
Gottfried Wilhelm Leibniz (f 1716) és a szubsztancia ROKAYZOLTÁN tál,8 Spinozával.9 Az ő gondolkodásukat meghatározza a „szubsztancia”, amelyről sokat lehet hallani, de a kifejezés eredetéről és jelentéséről már lényegesen kevesebb szó esik. A szubsztancia felbukkan Leibniznél is. Ezért nem elvetendő egy pillantást vetni a szó eredetére, alkalmazásának, használatának olykor teológiai szempontból is érdekes, nem egyszer „viharos” történetére.10 Számunkra úgy lehet idegen a „szubsztancia”, mivel gondolkodásmódunkat nagymértékben befolyásolja az instrumentális és pragmatikus szemlélet („mirejó ez?”), amely szempontjából az elvont „fogalmak” hasznavehetetlenek. Márpedig a „szubsztancia” — mondjuk: a létező mint létező elsősorban ilyen. 1. A „SUBSTANTIA” (A TOVÁBBIAKBAN SZUBSZTANCIA) EREDETE ÉS JELENTÉSE Maga a szó legelőször az ókorban, Senecánál (Kr. e. 4-Kr. u. 65) jelentkezik" - legalábbis így tartják számon, és a görög hyposztaszisznak felel meg. Quintilianus emellett az uszia megfelelőjeként is alkalmazza.12 Marius Victorinus ezzel a szóval adja vissza az első arisztotelészi kategóriát, míg előzőleg a görög participiumot utánzó „eszentiá”-val fordították le.13 Már Tertullianusnál megjelenik az „accidens” (járulék, a járulékosan létező: kata szynbebekosz) mint a szubsztancia - „önmagában álló”, „önmagában létező” ellenkezője, illetve „létmódját tekintve” attól eltérő: ami a szubsztancia járulékaként létezik.14 A „corpus Platonicum”-ban minden esetenként jelentkező sajátosság ellenére az „uszia” azzal azonosítható, amit Platón „eidosz”-mk, a mindennapi filozófiai szóhasználatban „ideának” nevezünk, s ami a dolog lényegét, pl. egy építendő hajó tervrajzát jelöli. Platón magát a kifejezést a tulajdonjogi nyelvhasználatból vette át, ahol az „uszia" vagyont jelent,15 a magyarban a vagyon „állagát”. Valamiképpen egységességet is jelent,16 és a járulékok (szynbebékoi) hordozóját. Ansztotelész elmélyítette és radikalizálta Platón eidosz-motívumát, és a dolog „mivoltának” minősítette a szám szerint egyet17 és minden mástól elhatároltat;18 továbbá ányag nélkülinek és mozdítatlannak minősítette, és így a fizikában és a meteorológiában az állócsillagok szférájával rokonította.19 A sztoá az ő „materialista-monista” világnézete értelmében az usziát minden meghatározás és változás hordozójának tekinti (hypokeimenon ’alom’).20 sUo. 9 Vö. Szemere, S., 231. Erről tanúskodik a terjedelmes szócikk a Historisches Wörterbuch der Philosophie 10. kötetében: Substanz/Akzidens. " Uo. 495. 12 Uo. ” Uo· 14 Vö. Demonikoszhoz (Parenészisz): Iszokrcttész attikai rétor müvei I—11 (ford. Rokay, Z.), Obccsc 2011—2015, I, 16. 15 Ld. mindenekelőtt az Eutüphron-dialógust, a „paradigma” kifejezés miatt; az „uszia” pedig a platóni dialógusok előnyben részesített kifejezése, amely tartalmilag az „idea” szinonimájának tekinthető. ,6 Vö. Schmitz, H., Die Ideenlehre des Aristoteles I (Kommentar zum 7. Huch der Metaphysik), Bouvier, Bonn 1985. 17 Vö. Reinhardt, K., Der Philebus des Plato und des Aristoteles Nikomachische Pthik. Jahresbericht des Gymnasiums, Bielefeld 1878. ,8 Vö. Aristoteles, Peri uranu. 19 Veterum Stoicorum Fragmenta: 2, 369. 371. 20 Epicuri Fragmenta. Ex tomo II. voluminum Herculanensium, Leipzig 1818. 79
