Teológia - Hittudományi Folyóirat 50. (2016)
2016 / 1-2. szám - TANULMÁNYOK - Rokay Zoltán: Gottfried Wilhelm Leibniz (+1716) és a szubsztancia - Leibniz "szubsztancia"-fogalmának gondolattörténeti előzményei
ROKAY ZOLTÁN Gottfried Wilhelm Leibniz (f 1716) és a szubsztancia LEIBNIZ „SZUBSZTANCIA”-FOGALMÁNAK GONDOLATTÖRTÉNETI ELŐZMÉNYEI Idén van Leibniz halálának 300. évfordulója. Száz évvel ezelőtt a magyarországi „marxizmus előtti” filozófusok értékes előadássorozattal és tanulmánykötettel hódoltak a kiváló gondolkodó, „polihisztor” emlékének.1 Azóta is megállás nélkül folytatódik a beláthatatlan Leibniz-hagyaték „feldolgozása”, kiadása. A Leibnizcel kapcsolatos téves információkat is sikerül fokozatosan korrigálni. (Pl. miszerint nem részesítették egyházi végtisztességben.1 2) Ami Leibnizről általában elteijedt és él a köztudatban az, hogy nem alkotott rendszert (ezért is kerülöm következetesen ennek a szónak az alkalmazását), ún. „monadoló- giája”3 és „metafizikája”4 torzónak tekinthető, „teodíceája”3 pedig beszélgetések és levelezések eredménye. Túlméretezett, széleskörű érdeklődése és elfoglaltsága akadályozták abban, hogy vállalkozásait végrehajtsa, így munkaadója megbízásából származó fő elfoglaltsága: a Welfek története. Úgy tűnik, találóan mondta róla nagy7 kortársa, Szent Nils Stensen: „Aki mindenhol van, sehol sincs.”6 Leibniz gondolatai, kijelentései mégsem a légüres térben léteznek, hanem összefüggést, kapcsolatot mutatnak az európai gondolkodástörténettel: a skolasztikával,7 Descartes1 Leibniz halálának kétszázaik évfordulója alkalmából (A Magyar Filozófiai Társaság Könyvtára, szerk. Alexander, 13.), Budapest 1917. Franklin Társulat: Alexander Bernát, Leibniz. Elnöki megnyitó; Pauler Ákos, Leibniz metafizikája; Révész Géza, Leibniz pszichológiája; Dienes Pál, Leibniz logikai és matematikai eszméi; Finkey Ferenc, Leibniz jogbölcseleti és politikai eszméi; Tankó Béla, Leibniz teológiája; Dénes Lajos, Esztétikai gondolatok és elemek Leibniz rendszerében; Szemere Samu, Leibniz és Spinoza; Rácz Lajos, Leibniz egyénisége, fejlődése, filozófiája; Vida Sándor, Leibniz politikai és kulturális tevékenysége és hatása. 2 így Rácz Lajos (1. fentebb, 251.): „Ez a férfiú, akinek elhunytát akkor senki meg nem siratta, koporsóját pap temetőbe nem kísérte...” Ennek a félreértésnek John Kér of Kersland skót lovag volt az értelmi szerzője, aki midőn kevéssel Leibniz halála után Hannoverbe érkezett, megállapította, hogy a filozófust már eltemették, holott mindössze a temetés időpontjáig (XII. 14. — egy hónappal Leibniz halála után) ideiglenesen helyezték el a Szent János templom ezt a célt szolgáló föld alatti halottaskamrájába, a méltó végtisztesség megrendezéséig. A temetést H. Erythropel fő udvari lelkész végezte, a tanulók zenei kísérete mellett. (Vö. Hirsch, E. Ch., Der berühmte Herr Leibniz. Eine Biographie, C. H. Beck, München 2000, 617k. A továbbiakban: Hirsch, 2000.) ' Vö. Vida, S., Leibniz élete és bölcsészeié, in Athenaeum 14 (1905), 443-455; 1906. 15. kötet: 31—54; 157—170; 1907. 16. kötet: 54-58. (A továbbiakban: Vida, 1905.) 4 Vö. Pauler, Á., 9. 5 Leiuniz, G. W., Die Teodizee (ford. Buchenau, A.), Verlag von Felix Meiner, Hamburg 1968. (Bevezetés: Morris Stoekhammer: VI-XXIX.) 6 Vö. Hirsch, 2000. 120: „Nusquam est qui ubique est.” 7 Vö. Vida, S., 1905. TEOLÓGIA 2016/1-2 ♦ L (2016) 78-81 78
