Teológia - Hittudományi Folyóirat 50. (2016)

2016 / 1-2. szám - TANULMÁNYOK - Kuminetz Géza: Megfontolások a szólás szabadsága alapvető jogáról / 1. - Egy fontos lelkipásztori feladat: megtanítani a népeket a kulturált párbeszéd művészetére

Megfontolások a szólás szabadsága alapvető jogáról - /. KUMINETZ GÉZA 4. 5. A véleménynyilvánítás alanyai Az emberi személy, mint természetes személy a tulajdonképpeni alanya a szólás szabad­sága jogának. O az, aki gondolkodik, tapasztal, állást foglal mindazzal kapcsolatban, ami­nek hatását észleli. Ám az ember nem kezdi elölről a tapasztalást és a gondolkodást, mi­vel a nyelv, a kultúra, melybe beleszületik, óhatatlanul alakítja látásmódját, céljait és érzületét. Ezért más emberek szavai, jelenléte is alakítja a valósághoz való viszonyát, kö­vetkezésképp kommunikációját. Sőt, komolyan tanulmányoznia kell népe, az emberiség nagy személyiségeinek ilyetén szellemi örökségét, akik ebből a szempontból időtálló és mértékadó kommunikátorok a számára. Nyilván kommunikátor a család, az iskola, a kultúra, sőt a társadalmi életrend maga is. Ne az eredetiségre, hitelességre, hanem az igaz kommunikációra törekedjék tehát az egyén, mivel ennél nincs eredetibb és hitelesebb. Megfogalmazzák a maguk véleményét aztán a politikai pártok, a szakszervezetek, a kormányok, a tudományos, a művészeti és a műszaki élet, a gazdaság szakemberei is, akik vagy egyedül, vagy társult formában alakítják ki véleményüket (gondoljunk itt a kutatási és oktatási központokra, a tudományos és művészeti akadémiákra, a különféle kamarákra). Fontos, hogy valóban az igazságra törekedjenek, s becsületesen járjanak el, s ne játsszák ki az emberek hiszékenységét, ne éljenek vissza a beléjük vetett bizalommal. A kommunikáció sajátos fórumai a vallások, különösen is a katolikus vallás, mely abban a tudatban él, hogy hit és erkölcs dolgában egyedül illetékes tévedésmentes tanítás megfogalmazására, illetve ennek megfelelő praxis fenntartására. Illetékes továbbá a csele­kedet bűnösségének vagy megengedettségének megítélésére, valamint arról is ítéletet al­kotni, hogy az alapvető emberi jogok mikor sérülnek. A vallásnak az a szerepe, hogy a társadalom lelkiismerete legyen, ami a kritikai nyilvánosság létrehozására, fenntartására és érvényesítésére szolgál, minthogy „a vallásos önazonosság kritikai és felszabadító fele­lősség hordozója”.45 A katolikus társadalmi felfogás korábban szívesen osztotta hivatásrendekre, fron­tokra a társadalmat, éppen azért, mert így a társadalom egyes közösségei, csoportjai és ré­tegei erkölcsileg is megalapozott szakmai véleményt (a fentebb említett sententia értel­mében!) tudtak alkotni a társadalomban tapasztalt problémákkal, célokkal kapcsolatban. Úgy látjuk, hogy ennek a szerveződésnek ma is meglenne a létjogosultsága. Nagyon fontos lenne egy olyan társadalmi fórum, amely erkölcsileg mondana ítéletet a társada­lomban tapasztalt cselekményekről és eseményekről, így a közerkölcs felhatalmazott őre lenne. Ha van alkotmánybíróság, akkor egy ilyen közerkölcsöt megítélő bíróság műkö­dése is felettébb kívánatos lenne, mely döntéseivel elejét venné annak, hogy a társada­lomban súlyosan etikátlan vagy igazságtalan törvények, netán súlyosan bűnös cselekede­tek megjelenjenek, vagy eltűrhetők legyenek.46 Az Egyház tehát már önmagában a létezésével és hivatásával is egy egészen újfajta emberi társulási forma,47 mely kiemelkedő erkölcsi tudattal rendelkezik (ez is Krisztus öröksége). Ebből adódóan hangjára egyéneknek és közösségeknek egyaránt oda kell fi­45 Vö. Lázár Kovács, Á., A nyilvánosság etikai és esztétikai dimenziói, Budapest 2006, 11. Ugyanitt megjegyzi a szerző (L. K. A.), hogy ez a vallási önazonosság „különösen próbára van téve azokban a történelmi helyzetek­ben, amikor a személyessé egyetemességét konkrét, politikai érdekek kívánják politikai, pártpolitikai céloknak alávetni”. 46 Megjegyezzük, hogy a fentiek értelmében a katolikus egyház erkölcsi ítéletei, a társadalomban tapasztalt jelensé­gekről alkotott felelős értékítéletei ilyen fórum megnyilatkozásának minősülnek. 47 Vö. Hantos-Varga, M., Interdiszciplináris szempontok a katolikus politikai cselekvés értelmezéséhez, in Sapientiana 6 (2013/2) 46. 63

Next

/
Thumbnails
Contents