Teológia - Hittudományi Folyóirat 50. (2016)
2016 / 1-2. szám - TANULMÁNYOK - Kuminetz Géza: Megfontolások a szólás szabadsága alapvető jogáról / 1. - Egy fontos lelkipásztori feladat: megtanítani a népeket a kulturált párbeszéd művészetére
KUMINETZ GÉZA Megfontolások a szólás szabadsága alapvető jogáról-I. gyelnie, mivel ez az egyedülálló közösség ebből a szempontból azért létezik, hogy egyénnek és közösségnek egyaránt mintegy élő lelkiismerete legyen. Természetesen, az Egyházon belül és kívül is a másik fontos lelőhelye a helyes értékítéleteknek az ép közerkölcs, illetve a nagy7 moralisták erkölcsi tudata.48 Ezek is minősített tekintélyek, akiknek a véleménye normatív értékű. A társadalom tagjainak és a közjó őrének, az államnak is nagy becsben kell tartania e tekintélyeket. 5. A SZÓLÁS SZABADSÁGÁVAL ÉLÉS HATÁRAI ÉS A VISSZAÉLÉS LEHETŐSÉGE A gondolkodás és az azt kifejező szó megkezdett cselekvés, melynek révén vezérelveket, eszméket fogalmazunk meg, terveket szövünk, kritikát gyakorlunk, bizonyos tevékenységi irányokat bátorítunk, másokat helytelenítünk, egységes fellépésre szólítunk fel, s mindezt a tevékenységünket az igazság tisztelete, mint erkölcsi magatartás kell, hogy irányítsa. Minthogy csak az igaz ismeretre áll a kategorikus imperatívusz: egyedül engem fogadj el, a hamisat pedig vesd el! Aki a szólás hatalmával visszaél (megszólás, indiszkréció, rágalom, intrika, gyaláz- kodás, izgatás, lázítás, botrány, gyűlöletbeszéd), annak tevékenysége a hazugságot, a képmutatást, a szervilizmust és a korrupció sokfejű sárkányát táplálja. Minden jog csak akkor szolgálja azt a célt, amiért létrehozták, ha gyakorlása is emberi módon történik. Mindaz, ami súlyosan igazságtalan és szeretetlen, e jognak (és mindenjognak) természetjogi és erkölcsi határát képezi. Mindaz, ami illetlen, e jog gyakorlásának íllendőségi határát jelzi. A tételes jog ennek megfelelően jelöli ki a maga határait, konkrétan fogalmazva meg azt, hogy mikor sérti a kommunikáció a másik ember méltóságát, becsületét, illetve mikor sérül a közjó, az állam, vagy az államok és nemzetek közösségének a valódi érdeke.49 A fentiek alapján érthető, hogy megvannak ennek az alapvető szabadságjognak is a határai, s ezek: a többi alapvető jog követelése, hogy kellő módon és időben érvényesülhessenek, másrészt az igazság, az igazságosság és szeretet követelményei, végül a közjó (helyi, nemzeti, állami és nemzetek feletti). Ezeket az elveket szem előtt tartva tételesen is megfogalmazza a törvényhozó a határokat: így mások jogainak vagy jó hírnevének tiszteletben tartása, illetve az állambiztonság vagy a közrend, a közegészségügy vagy a közerkölcs védelme. Részletezve, tilos tehát minden nemzeti, faji vagy vallási gyűlölet keltésére izgató tevékenység, vélemény alkotása, teijesztése. Végül is négy védendő érték mentén húzhatók meg a véleménynyilvánítás határai: 1. „Az állam érdekei, idetartozik az állam külső és belső biztonsága, az igazságszolgáltatás zavartalan működése, az állami szimbólumok és esetleg a közjogi méltóságok védelme. 2. a társadalom egészének érdekei, mint például a közerkölcs vagy a közrend. 3. az egyes társadalnú csoportok érdekeinek védelme a faji, etnikai, vallási, nemi, stb. diszkriminációt jelentő megnyilvánulásokkal szemben, végül 4. a magánszféra védelme, amelybe az egyén személyiségi jogai, becsülete, magántitka, vállalkozói jó hírneve, üzleti titkai tartoznak”.50 Egyes alkotmá48 Vö. Brandenstein, B., Etika, Budapest 1938, 12-14. Megjegyezzük, hogy az alapvető emberi jogok a természetjog egyfajta pozitív megfogalmazásának tekintendők. A történelem során hol árnyaltabban, hol pedig clnagyoltabban fogalmazzuk meg alapvető és változatlan tartalmát. 5" Vő. Sári, J., Alapjogok. Alkotmányion II, (Osiris tankönyvek), Budapest 2004, 145. 64
