Teológia - Hittudományi Folyóirat 50. (2016)
2016 / 1-2. szám - TANULMÁNYOK - Kuminetz Géza: Megfontolások a szólás szabadsága alapvető jogáról / 1. - Egy fontos lelkipásztori feladat: megtanítani a népeket a kulturált párbeszéd művészetére
KUMINETZ GÉZA Megfontolások a szólás szabadsága alapvető jogáról -1. vagy meg kéne alkotni egy alapvetően egységes szellemet, hiszen egy a lét, egy az igazság. Bár sokféle ellentétben bontakozik ki az igazság az emberi szellem számára, mégis, nincs két végső igazság. A mai kommunikációs forradalom akkor hozná meg valódi gyümölcsét, ha felfedezné és elterjesztené ezt az egyetemes értékrendet, vagyis megalkotná az ép közvéleményt, mely az ép közerkölcsön (egységes szellem) alapulna.43 A véleményalkotás szabadsága alapjogát kétféleképp próbálja megalapozni a mai tudomány. Az egyiket instrumentálisnak, a másikat konstitutívnak nevezzük. Az előbbi „egyfajta eszköznek tekinti ezt a jogot, amely a társadalom egészének azt az érdekét szolgálja, hogy valamennyi vélemény, gondolat, amely képes hozzájárulni a problémák megoldásához - egyesek szerint az igazság kiderítéséhez - felszínre kerülhessen. Miután ez az igazolás a társadalmi értékekre helyezi a hangsúlyt, és a véleményszabadságot mint a népszuverenitás megnyilvánulását fogja fel, szokás ezt a szólás demokratikus elméletének is nevezni. A másik, konstitutívnak nevezett igazolás lényege: az önkifejezéshez fűződő individuális jog. Eszerint a véleménynyilvánításhoz való jogot nemcsak következményei támasztják alá, hanem az a mindenkit megillető morális jog, hogy azt mondjon, amit akar. ... A kétféle igazolás a véleményszabadság körébe tartozó jogok más-más, de egyaránt fontos sajátosságára helyezi a hangsúlyt. Az individuális jogi jelleg arra utal, hogy ezek a jogok védelmet nyújtanak az állami beavatkozások ellen. Ennyiben nevezik ezeket védelmi jogoknak. Másfelől ugyanezek ajogok fontos szerepet játszanak a nyilvános akaratképzésben, amennyiben lehetővé teszik az egyén számára a közügyekben való tájékozódást, és azt, hogy befolyást gyakorolhassanak a politikai folyamatokra. Ez adja e jogok részvételi jogi jellegét. A védelmi jelleg e jogok negatív, a részvételi pedig pozitív szabadság voltára utal. ... Látnunk kell, hogy a kommunikációs jogok emellett eszközként szolgálnak az egyén számára a politikai folyamatok aktív befolyásolására a gyűlések és a politikai célú egyesülések mellett a nyomtatott, az elektronikus sajtó és az internet r r 44 révén . Mi úgy látjuk, hogy olyan morális jog nincs, ami szerint ki-ki azt mondhat, amit akar. Csak a felelős véleményalkotónak van a szó legteljesebb értelmében joga a szólásra, vagyis annak az embernek, aki a szólásával az őszinteség erényét gyakorolja. Olyan ember tehát, aki nagykorú. E feltétel nélkül nincs kulturált emberi kommunikáció, nincs kulturált emberi viselkedés. Ugyancsak megnehezíti a felelős kommunikációt az az állandó körülmény is, hogy vélemények mocsarában fuldokolva próbáljuk a saját véleményünket megalkotni. Félő, hogy a legjobb tudásunk és lelkiismeretűnk alapján hozott megnyilatkozásunk is rejtett manipuláció műve. * 45 szaka, Budapest 1947, 8-9. Másként fogalmaz Nyíri Tamás, ám ő is valamiféle szakadást lát az emberi szellem életében: „Visszafogni az érzelmeket, nem művelni az érzelmeket, kizárólag az értelmet, az egész európai kultúrában kétszáz esztendeje meghalt a (platóni) szárnyas fogatnak az a lova, amelyik nemesebb fajtából való, az indulat lelke, az érzelem lelke, és nem maradt más, csak a hajtó és az aljasabb fajtából való, a vágyódó lélek. A szex meg a ráció”. Vő. Nyíri, T., Lelkünk démonai és angyalai, Budapest 2004, 149. 45 Megjegyezzük, hogy ehhez ismét vissza kéne térni a valóság olyan alapszemléletéhez, mely mielőtt a valóságot meg akarná változtatni (verum quia faciendum) és mielőtt tisztázná a tényeket (verum quia factum), vissza kéne térnie a dolgok létében rögzített igazság elvéhez (verum est ens). Vő. Ratzinger, J., Bevezetés a keresztény hit világába, Marosvásárhely 2008, 26-35. 44 Vő. Halmai, G., A véleménynyilvánítás szabadsága, in Halmai, G. - Tóth, G. A. (szerk.), Emberi jogok (Osiris Tankönyvek), Budapest 2003, 431 és 436. TEOLÓGIA 2018/1-2 62
