Teológia - Hittudományi Folyóirat 50. (2016)
2016 / 1-2. szám - TANULMÁNYOK - Kuminetz Géza: Megfontolások a szólás szabadsága alapvető jogáról / 1. - Egy fontos lelkipásztori feladat: megtanítani a népeket a kulturált párbeszéd művészetére
Megfontolások a szólás szabadsága alapvető jogáról -1. KUMINETZ GÉZA megítéljük a dolgot (judicium), s végül azt is átgondoljuk, hogy az adott kérdésnek milyen hatása van az egészre, s milyen morális következményei vannak; majd így összefüggéseiben szemlélve immár, kialakítjuk róla a szilárd meggyőződésünket (sententia), s ezáltal megszületik lelkűnkben a problémával kapcsolatos erkölcsi bizonyosság. Ez a szentencia akár a tudományos életben, akár a közéletben is lehet forradalmian újszerű, s épp ezért meg kell sokszor küzdenie az elfogadással, illetve viselnie kell a meg nem értést, az elutasítást és a bántalmazást. Természetesen, ez a kiérlelt vélemény, mint felelős, vagyis morálisan helyes vélemény is tartalmazhat tévedést, ami majd csak később derülhet ki a személyes újra-reflektálásban, vagy a tudomány fejlődésének köszönhetően, illetőleg épp a szakma, a többi emberrel való kritikai ütköztetés eredményeképpen. S erre a megmérettetésre a személyes meggyőződésre eljutott embernek is ismételten készen kell állnia. Az ítélet, vagyis a vélemény kialakításához kell tehát a szükséges és elégséges ismeret megszerzése, birtoklása, annak alapos megértése és feldolgozása, amit segítenie kell a következetes gondolkodni tudásnak, a probléma történeti távlatba helyezni tudásának, valamint a kiegyensúlyozott megbecsülni tudásának, végül pedig a helyes következmények levonásának, s a társadalom tagjai számára érthető módon való megfogalmazásának. Természetesen, erre sokszor nincs mód, a szakismereteket csak a szükebb szakma érti, értheti. A helyes tájékoztatás tehát fokozott jelentőségű, mivel az emberek sokszor csak hihetnek a kommunikátoroknak. Megjegyezzük, hogy a hit sajátos és ezért igen fontos tulajdonsága az embernek, nélküle szinte lehetetlenné válna a társadalom tagjaival megértetni bizonyos lépések szükségességét, vagy a tervezett változtatások elfogadtatását. Ez a bizalom és együttműködés alapja. Ám a mércét a kellő megítéléshez az értékrendünk, vagyis a világnézetünk (vallásunk) adja, hiszen ez az értelmezési horizontunk lehető legtágasabb univerzuma. Ha ez így van, akkor cseppet sem mindegy, hogy ki milyen világnézettel (vallással) rendelkezik, hiszen ezek is lehetnek építő vagy épp destruktív természetűek. Mindebből látszik, hogy milyen meghatározó szerepe van a kommunikációnak, s milyen nagy a felelőssége egyrészt a kommunikátornak, másrészt a társadalmat átható világnézeti horizontnak. Tovább nehezíti a problémát az, hogy pluralista társadalmakban élünk, vagyis igen sokféle nézet, világnézet és vallás tükrében vélekedünk, alakítjuk ki a meggyőződésünket, és annak fényében hozunk felelős ítéletet. A sokféleséget szülheti persze a probléma gazdagsága, az emberi ész korlátozottsága is, ám mégis szerencsés lenne, ha a fontos dolgokban alapvető egység lenne azok erkölcsi és jogi megítélésében.41 Akkor halad egy társadalom, és valós a béke, amikor lényeges dolgokat nagyon hasonlóan, és szabadon fognak fel és ítélnek meg nemcsak a társadalom tagjai, hanem felelős vezetői is. Ekkor beszélhetünk arról, hogy van szelleme egy társadalomnak.42 Vissza kéne térni, *' Megjegyezzük, hogy egy katolikus teológus, Hans Küng kísérletet tett egy ilyen alapvetően egyetemes értékrend megalkotására. Vő. Küng, H., Ki a keresztény. 20 tétel a keresztény életről, Wien 1984. <2 Megjegyezzük, hogy a keresztény világnézet valódi lehetőségét adja egy ilyen egyetemes szemléletnek. A másik megjegyzésünket Noszlopi Lászlótól vesszük, aki szerint ma a fenti értelemben nem beszélhetünk a társadalmaink szelleméről: „Korunk szelleme abban különbözik régebbi korok szellemétől, hogy korunknak nincs szelleme. Szellem helyett inkább szellemek sokaságáról beszélhetnénk, olyanokról, melyek részben áthatják egymást, de részben harcolnak egymás ellen. A modern ember úgy érzi, hogy amíg egy értéknek odaadja, addig száz más értéktől elzárja magát. ... Az emberi élet egyik legnehezebb feladata az ambivalenciák elintézése. ... Korunkat bizonyos értelemben az öntudathasadás jellemzi, nem csupán egyeseket illetően, hanem a kort is, mint ilyent. ... így szakadt el a tudás, az intellektuális élet, a logikai erők az antiintellektuális erőktől, barbár törekvésektől, az anyag, a gép vagy a faj és vér kultuszától. Az igazság akarása küzd a hatalom akarásával, a Logos az Eros-szal és a Mythos-szal. így szakadt el egymástól elmélet és gyakorlat is”. Vö. Nqszlopi, L., A meghamisított szellem kor61
