Teológia - Hittudományi Folyóirat 50. (2016)

2016 / 1-2. szám - TANULMÁNYOK - Kocsis Imre: Jézus mint irgalmas Üdvözítő a Lukács-evangélium szenvedéstörténetében

Jézus mint irgalmas Üdvözítő a Lukács-evangélium szenvedéstörténetében KOCSIS IMRE 2. AZ IRGALMASSÁG MEGNYILVÁNULÁSAI A SZENVEDÉSTÖRTÉNETBEN 2. 1. Az irgalmasság megnyilvánulásai a Jézus elfogatásáról és a Péter tagadásáról szóló elbeszélésekben Ezekben az elbeszélésekben témánk szempontjából apró, mégis nagyon figyelemre mél­tó megjegyzések találhatók, amelyek minden bizonnyal Lukács szerkesztői tevékenysé­gének eredményei. Az elfogatásról szóló elbeszélésben (22,47-53) többek között azt is olvassuk, hogy amikor megjelent az elfogásra kirendelt csapat, valamelyik tanítvány kar­dot rántott, és levágta a főpap szolgájának jobb tűiét (22,50). Ezt a mozzanatot a többi evangélista is említi, bár Márk és Máté egyszerűen füllevágásról ír (Mk 14,47; Mt 15,51). János viszont, érdekes módon, szintén jobb fület említ, sőt a tanítványt Simon Péterrel azonosítja (Jn 18,10). Az evangélisták mindenesetre nem foglalkoznak azzal a kérdéssel, hogyan lehetséges a jobb kézben lévő karddal éppen a szemben levő szolga jobb fülét le­vágni. A jobb fül itt bizonyára minőségi értelemben szerepel.9 A Bibliai Régiségek (Liber Antiquitatum Biblicarum) néven ismert iratban ez olvasható: „A jobb tül az Urat hallja az éjszaka folyamán, a bal azonban (csupán) az angyalt.” (LÁB 53,6)10 11 Bár a fül levágását mindegyik evangélista említi, csak Lukács szövegében olvasunk arról, hogyjézus megérinti a sebesült fület és meggyógyítja (22,51). Ezzel ő maga ad pél­dát az ellenségszeretetre, amelyet korábban, a síksági beszédben tanítványai számára kö­vetelményként állított (vö. Lk 6,27-36). Pontos hangsúlyozni, hogy Jézusnak ez a tette, miként a többi gyógyítás is, az ő szabadíró-üdvözítő küldetésének fényében értelmezen­dő. Jézus nem egyszerűen gyógyítóként, hanem szabadítóként lép fel. A Péter tagadásáról szóló elbeszélést (22,54-65) illetően több eltérés is megfigyel­hető Márk szövegéhez (Mk 14,66-72) képest. Márknál a tagadásra a főtanács előtti kihallgatás és Jézus kigúnyolása után kerül sor, Lukácsnál viszont a tagadás megelőzi a hi­vatalos kihallgatást. Az is érdekes, hogy a harmadik evangélista enyhébb formában mu­tatja be a főapostol tagadását, mint Márk, hiszen Péter esküdözéseiről és átkozódásairól (vö. Mk 14,71) nem ír. A legfeltűnőbb eltérés azonban a 22,61-ben olvasható mondat, amely kizárólag Lukács evangéliumában olvasható: „Az Úr erre megfordult és rátekin­tett Péterre. Péter akkor visszaemlékezett az Úr szavára, hogyan mondta neki: Mielőtt ma megszólal a kakas, háromszor tagadsz meg engem.” Míg Márknál (és Máténál is) közvetlenül a kakasszó indítja Péter bűnbánatra,11 addig Lukácsnál Jézusnak mint Úrnak a tekintete. Lukács megjegyzése azt a benyomást kelti, hogy a tagadás idején Jézus is a főpap házának udvarán tartózkodott — itt tartották őrizetben —, nyilvánvalóan bizonyos távol­ságra az eseményektől.12 A Péterre irányuló pillantása azt jelzi, hogy a tagadás ellenére sem utasította el magától a tanítványát, hanem segítségére siet, hogy bűnbánatra és meg­térésre ösztönözze őt. Érdemes megjegyezni, hogy a Bibliában nagy jelentőséget kap a „rátekintés”. A zsoltárokban az imádkozó gyakran kéri Istentől, hogy tekintsen rá, illetve 9 Érdekes, hogy az elsorvadt kezű ember meggyógyításának elbeszélésében Lukács , jobb kezet” említ (6,6), hol­ott Márk változatában (Mk 3,1) nincs meghatározva, melyik kézről van szó. ,0 A fordítás forrása: Wolter, M., Lukasevangelium, 727. 11 „A kakas másodszor is megszólalt. Péternek eszébe jutottak Jézus szavai: Mielőtt a kakas másodszor megszólal, háromszor tagadsz meg. És könnyekre fakadt” (Mk 14,72; vö. Mt 26,75). 12 A vers magyarázatához a kommentárokon és a szenvedéstörténetekhez írt monográfiákon kívül vö. SOARDS, M. L., „And the Lord Turned and Looked Straight at Teter": Unterstanding Luke 22,6i, in Biblica 67 (1986), 518—519. 35

Next

/
Thumbnails
Contents